Né' má', hát nem április negyedike van ma? Hál'Istennek, újabb és újabb nemzedékek nőnek fel, akiknek erről a napról már semmi se jut az eszükbe.
Nekünk bezzeg! Április négyről szóljon az ének,/Felszabadulva zengje a nép... és így tovább, az a dallam, az a vonulás ünneplőbe öltözve az osztállyal a Vasút sorra, a helyi szovjet emlékműhöz a koszorúzásra (egyébként az az emlékmű ma Budatétényben áll a Szoborparkban). Tehetünk róla, ha kitörölhetetlenül ez jut az eszünkbe?
Nekem meg még az is eszembe jut, hogy ilyenkor mindig gond volt velem a suliban, mert nem volt piros nyakkendőm. Nem mintha a szüleim nem tudtak volna pár forintért venni, de nem vettek. Valahogy sose vettek, teltek-múltak az évek, én meg ott álltam úttörőnyakkendő nélkül minden ünnepségen az énekkarban, jó hátra lökdösött mindig szegény énektanár néni, hogy minél kevésbé látsszon a nyakkendőtlenségem.
Szerintem ez volt anyámék passzív rezisztenciája. Ha már a korszaktól nem tudtak megmenteni.