Jelentem, jogtalan eltulajdonítás történt, azaz lopás. Én loptam. Tőle. Ezt itt, hihi:
exbikfic
Most már elég, hogy hol a hirkereso.hu, hol a freeblog.hu, hol meg a freemail.hu "nem található", aszongya teljesen váratlanul, hát hogyhogy nem található, öcsisajt, megy a netkapcsolat, ezek a helyek meg tegnap óta nem szűntek meg, ugye, hát mi akkor a probléma??? Aztán meg egyszercsak mégis megtalálja, szóval valami nagyon nincs itt rendben az infrastruktúrával, barátocskám. Velem meg ne szórakozzá', vazze, akárhogy is hívnak, axelerónak vagy tegnap óta téonlájnnak, nnna! Ércsük?
**********
Most akkor mi van, nyár, tavasz, vagy valami kontinentális katyvasz, ami semmire se hasonlít? A nap ugyan előbújik, süt, aztán megunja, de mindeközben leviszi az ember fejét a szél, szóval, nemigen döntötték még el odafenn az illetékes szervek, hogy mi is lesz az idén mostan? Reggel téli dzseki, délben egy szál póló. És főleg mettől meddig lesz az, ami majd lesz? Mert tél is februártól volt áprilisig, egy kissé elcsúszott az a szezon, aztán most meg majd valamikor elkezdődik a nyár - mert a tavasz tutira kimarad - aztán novemberig tart majd? Állítsátok meg a világot, le akarok szállni róla! Mondjuk, nem pont ezért, de leszállnék. Ha lenne hova.
**********
Ballag már a vén diák, tovább, tovább,
Isten veletek, cimborák, tovább, tovább ...
... de jó ezeknek a gyerekeknek, csak még nem tudnak róla. Mi se értettük annak idején, miért mondja mindenki, hogy "addig örülj, míg iskolába jársz, mert majd aztán megtudod, ..." - és hát aztán megtudtuk, tényleg. Hogy addig volt jó.
Amikor mi ballagtunk, azt találtuk ki, hogy az ellenőrzőkönyvünket rákötöttük egy-egy lufira és ünnepélyesen felengedtük őket az iskola kapuja előtt. Én már nem tudom, miért, mi volt olyan féltve őrzött dolog abban az ellenőrzőben, de mindenesetre csaltam: a harmadikos füzetkét kötöttem a lufimra, hogy a negyedikest eltehessem emlékbe.
A rendes, komoly tablón kívül összeállítottunk egy másikat is, amelyikre mindegyikünk gyerekkori képét tettük fel. Ez akkor nagyon vicces ötletnek tűnt, sikerült elfogadtatnunk az iskola vezetésével is, úgyhogy nagy sikerünk volt a többi osztály előtt.
Mi, lányok, fekete vékony szövetkosztümben voltunk és fehér blúzban. A fehér blúz a pillanatnyi divatőrületet tükrözte: fehér batiszt alapra keresztben sűrűn egymás fölé varrott madeira (=gépi hímzett szalag) csíkokból állt. A nyakkivágásra elöl szokás volt vékony fekete bársonyszalagból vagy zsinórból pici masnit kötni és odatűzni. Kéretik nem röhögni!
Hát igen, ez volt Bikfic anno Domini 1966 ...
Óra pittyeg, eszmélni próbál, lecsap, feltápász, odakészít, benyakal, rohan, felmász, leül, kerülget, elvisel, leszáll, megint elvisel, pénztárnál soráll, leperkál, beesik az ajtón, de legalább ma egyedül, mert D. szabin, meló, meló, meló, Mammutban öröm, mert nem kell mozgólépni, van lift, fel, T-mobilnál villámgyors, udvarias, pontos, meglepően európai kiszolgál, le, ki, villamosra fel, Délibe rohan, vonat sehol, de aztán mégis, öröm, mert nem négy kocsi, hanem öt, felmász, leül, kerülget, elvisel, mimóza pasas felhúzza az ablakot, nehogy levegőt kap, leszáll, vonszol, kulcs elővesz, bemegy, helyrerak, levesfőz, holnapiebédkigondol, összeüt, elmos, elrak, lezöttyen, hülye műsor bámul, ebből elég, bezuhan.
Ilyenek mentek ma. És tegnap is. És holnap is. Jóccakát ...
Újabban fedeztem fel Udvardi Erzsébet képeit, sajnos elég keveset lehet találni belőlük a neten (itt például együtt van néhány).
Ennek az a címe, hogy Az utolsó nyári nap:
Máris itt van az egyik következménye ennek az abnormális télnek: annyi a cserebogár, mint még soha. Azelőtt elő nem fordult, hogy reggel a küszöb és az ajtófélfa külső felén cserebogarak üljenek, mint akik éppen befelé igyekeznek a lakásba, most meg minden nap félve nyitom ki az ajtót és söpröm le őket onnan, nehogy beljebb sikerüljön jönniük. Állatvédők (különösen Noli) megnyugtatására: csak eltávolítom onnan és nem ölöm meg őket, de csak azért nem, mert még annak a gondolatától is hányingerem van, hogy rájuk lépjek. Igenis, utálok minden rovart és bogarat, irtózom tőlük, akár tetszik, akár nem. Elismerem, hogy ők is a természet részei, de igenis, nem örülök, hogy velük kell együtt élnem a természetben. Ez van.
A fecskék bezzeg hozzánk még nem jöttek vissza, pedig őket sokkal szívesebben nézegetném, amint a villanydróton ülnek szépen egymás mellett, vagy ahogy cikáznak a levegőben. De az orgona virágzik, az is valami. Ennyit a természetről.
