"... De közben Kanga és Róbert Gida és Malacka és Mackó körülülték Zsebibabát, aki éppen a mindennapi erősítő csukamájolajat szedte be. Zsebibaba nyafogott.
 - Muszá...á...j? - kérdezte, és Kanga azt felelte:
 - Zsebibaba, drágám, emlékezz rá, mit ígértél.
 - Mit ígért? - suttogta Tigris Malackának. - És mi ez?
 - Erősítő orvosság - mondta Malacka. - De utálja szegény.
Tigris közelebb jött, könnyedén odatámaszkodott Zsebibaba karosszékének a támlájára. Aztán hirtelen kilökte a nyelvét a szájából, ho...o...oip! - mondta -, és nagyot nyelt. Kanga meglepetve félreugrott, de közben elkapta a kanál nyelét, s a nyelénél fogva kirántotta a kanalat Tigris torkából. A kanál megvolt, de a csukamájolaj hiányzott belőle.
 - No de Tigriském! - mondta Kanga szemrehányóan.
 - Lenyelte az orvosságot, lenyelte az orvosságot! - énekelte Zsebibaba boldogan. Meg volt győződve róla, hogy ez valami remek tréfa.
Tigris pedig felbámult a mennyezetre, behunyta a szemét, és a nyelve úgy forgott a szájában, mint egy cséphadaró. Még az ajkát is megnyalta. Aztán mennyei mosoly ömlött el az ábrázatán.
 - Ez az, amit a tigrisek szeretnek - mondta."

Ha az embernek átmenetileg elapad az ihlete, még mindig marad egy biztos pont: a Micimackó.

"... Parancsolsz valami harapnivalót?
Micimackó ilyenkor, reggel tizenegy óra felé, mindig parancsolt valami harapnivalót, így hát jólesett látnia, hogy Nyuszi tányért és bögrét szed elő, s amikor megkérdezte: - Mézet vagy tejet? - gyorsan és izgatottan megjegyezte, hogy mindkettőt, aztán hozzátette, nehogy túl mohónak gondolják: - Kenyér nem kell."

Most akkor hogy is van? Mire figyeljek? Először is a Széna tér környékén egy fekete bukósisakos piros kesztyűs TöbbMintHatéves Marci gyermekre, valamint egy narancssárga bicajos Andalgóra nem tudom, melyik környéken, nem baj, majd mindenhol figyelek, ha a TöbbMintHatéves közelít a biciklijén, fedezékbe ugrom és ha egy narancssárga bicajon tekerő csajt látok, odaszólok, szia, Andalgó, ha felkapja a fejét, ő az, ha meg nem, akkor nem ő volt. Hát így.
Nekem meg egy szál biciklim sincs. Mondjuk, negyven kilométert naponta oda-vissza elég reménytelen lenne megcéloznom vele, úgyhogy akkor talán nem is kell nekem bringa. Kár.

Mindig nevetnem kell, amikor előzetest vagy részleteket mutatnak a Star Wars régi első darabjaiból és meglátom Harrison Fordot, nem tehetek róla, annyira komikus. Persze akkor nekünk még nem is Star Wars volt, hanem Csillagok háborúja és lehetett rajta álmélkodni, meg nevetni is.

A StatSectornál a blog kategóriában Bajla vezet az egyik blogjával, a másikkal meg negyedik, Manorama a második, én meg hetedik vagyok. Igaz, hogy csak tizennégyen vagyunk, de ahhoz képest, hogy tegnapelőtt regisztráltam, ez jó, nem? Nekik meg gratula!

Reggel a vonaton velem szemben fiatal srác ült, és bár sose mondta nekem a zanyukám kicsi koromban, hogy nem illik a hétórahetes komáromi személyen a másik könyvébe belebámulni,  azért én azt tudom, de mégis kíváncsi lettem és belepillantottam. És azt láttam,  hogy 13. fejezet, meg az egyik sorban azt, hogy Quasimodo. Ó, mondom magamban, ez gyönyörű, van remény, egy tizenéves Victor Hugót olvas!
Aztán még egyszer odapillantottam. Akkor meg azt láttam, hogy Mel Gibson ... Mi van??? Itt valami nem stimmel!  Fölötte meg az van írva, hogy poszterek. Ja, ez valami leírás egy helyiségről, ahol poszterek vannak kiaggatva. Hát, akkor nem Victor Hugo és nem a Notre Dame-i toronyőr ... mindegy, lényeg, hogy olvas ez a gyerek, na.

Az a taxi már percek óta ott áll Krakkóban az utcán. Nem szállt ki belőle senki, talán vár valakire abból a házból, vagy csak leállt egy kicsit pihenni, esetleg a papírjait rendezgeti, nem tudom. És nem is ennyi az idő, amennyit a kamera órája mutat, hanem egy órával több van, gondolom, a lengyeleknél is nyár van már, csak nem állítódott át a rendszeridő.
Én meg már igazán alhatnék ahelyett, hogy kukucskálok a világban erre-arra.