exbikfic

 

Törmelékek, villanások

Reggel a Déliben: a három nyomorult csóró fickó, aki épp a kávéjába készült beleinni a büfé állópultjánál, úgy lépett hátra egyszerre a pulttól, mintha valami bűncselekményen kapták volna rajta őket. Pedig a két rendőr csak az igazolványukat kérte. Látszott, hogy már megszokták az örökös igazoltatást, de hozzászokni még nem tudtak. Hogy miért épp őket szúrták ki, az már más tészta. Mert kicsit sötétebb a bőrszínük az átlagnál? Mert nem a legtrendibb cuccokban feszítenek, sőt...? Mert mindegyikük mellett sportszatyor hever a földön? Én szakirányú képzettség nélkül is megmondanám, hogy ez a három pasas nyilván akkor érkezett vidékről valamelyik vonattal szerencsét próbálni a fővárosba, és mielőtt kiálltak volna a Moszkva téri embervásárra árulni a saját munkaerejüket, még be akartak dobni egy kávét. Ennyi. Az én kockás szatyromban ugyanúgy lehetett volna 'akármi', ami veszélyt jelent a pályaudvar közönségére, de engem nem igazoltat a kutya se. Gyanún felül állok. Nem tanulnak ezek a vitéz urak pszichológiát az akadémián? Aki valami rossz szándékkal vezérelve el akar vegyülni a tömegben, az a legkevésbé feltűnő külsőt és viselkedést választja.
Szerintem ma a pályaudvarokon az összes nemzetiségi külsejű férfit igazoltatni fogják. Miközben bárki, aki szokványosan néz ki, akármit elhelyezhet akárhol. Tudom és nagyon remélem, hogy nem fog, de azért mégis.

*************

Reggel a Falk Miksa utca elején a régiségbolt előtt az évek óta ott állomásozó és egyre elegánsabban öltözködő sötétbőrű fickó azt mondja nekem, amint haladok el előtte: "Csókolom, valami régiség eladó...?" Régiség? Hát, hacsak én nem ...

*************

Reggel a patikában: a jól öltözött, nagyon öntudatos pasas, miközben a jól megtermett kulcscsomót csörgette a kezében, lazán sorolta a Kalmopyrin, Quarelin és egyéb igen komoly életmentő gyógyszerneveket, majd pedig a végén mindezekről áfás számlát kért valami Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó intézmény nevére. Ez igen, vannak, akik tudnak élni!
És igaza is van. Ha adva van a lehetőség, méghozzá törvény által, miért ne fizettesse ki mással a Kalmopyrinjét, nem igaz? Ha adva van a lehetőség. Miért is van adva az a lehetőség? Hát ez az.

*************

Végre valami jó is van az életben: D. nem jön be egész héten. Csend és nyugalom, a béke szigete stb.
Szabadság! Szeretem.

Most látom, hogy a mavinformatika.hu szerveréről is olvasnak. Vagy a robotjuk olvas, ez még a jobbik eset, mert a robot nem érti, amit írok. A MÁV-ról.
Még szerencse, hogy nincs fényképem a blogban, mert attól kezdve fel se engednének szállni a vonatjukra.

 

Azt mondja az aprósütis tálcán a felirat: "Hűtést nem igényel. Felbontás után 72 órán belül fogyasztandó!" Hű, mondom, felkiáltójel is van, ez nagyon komoly, hát akkor ehhez tartom magam.
És őrült tempóban elkezdtem fogyasztani. Szépen, módszeresen, mind a három sort, ami volt benne: a csillag_alakú_közepén_lekvárpöttyös sort, a csillag_alakú_csokibevonatos sort, meg a csillag_alakú_natúr sort is.
Jelenleg a tálcán nyolc darab süti van: három natúr, kettő csokis és három lekvárpöttyös. Minek megvárni vele a 72 órát, ugye? Nyammm ...

süti beállítások módosítása