A ma esti Vágó-kvízben egy fiatalember nem tudta, ki írta a Sirályt. Telefonos segítséget kért, felhivatta egy volt osztálytársát, aki szerencsére azonnal rávágta, hogy Csehov. Szerencsére, mondom, mert ezek szerint szabad ismerni Csehovot ilyen fiatalon is.
Anélkül, hogy mélyreható következtetéseket vonnék le az esetből, megjegyzem, hogy arról, hogy ott tőlünk keletre hetven évig kommunizmus volt, Csehov nem tehet.  Meg Dosztojevszkij, Tolsztoj, Turgenyev, Puskin, Nagy Péter cár, Muszorgszkij, Csajkovszkij és a többiek se tehetnek róla. Amiatt a nyomorult hetven év miatt nem kellene elfelejteni, hogy azelőtt ott már virágzott egy gazdag kultúra, irodalommal, zenével, festészettel, szobrászattal, miegyébbel.
Volt nekem egy kolléganőm, aki úgy 91-92 táján leemelt egy Dosztojevszkij-kötetet a polcról és azt mondta: "Hát, ez se valami korszerű ma már ..." Én meg csak ültem és vigyáztam, hogy meg ne kérdezzem, tudja-e egyáltalán, ki volt Dosztojevszkij, mikor élt és szerinte volt-e valami köze a szovjethatalomhoz. Így lett szegény Dosztojevszkijből elavult komcsi.
  Ez a Megváltó Krisztus templom Moszkvában. A Napóleon feletti győzelem emlékére épült fel 1881-ben, Sztálin leromboltatta 1931-ben, a helyére uszodát építettek, majd pedig 2000-re az eredeti tervek és fényképek, illetve filmfelvételek alapján újjáépítették a templomot eredeti méreteiben és formájában.