Ez óriási: tegnap este még úgy gondoltam, abbahagyom az egészet,
kezdtem megérteni Mikulás/Utazó lelkiállapotát, amikor nyűgösködött és
harakirizett, el is szántam magam, azért hagyva egy kis visszautat,
vagyis hogy letörölni nem akartam, hátha mégis meggondolom. Aztán most
itt vagyok és úgy néz ki, nem bírom én eztet abbahagyni, keziccsókolom,
mégse. Olvasok itt-ott, írogatok ide-oda üzenőkbe, aztán egyszercsak
megint gondolataim támadnak - hogyhogy nem tudok leszokni erről a
haszontalanságról, hogy gondolkodás, nem is tudom - szóval, hagyjuk a
rinyálást a francba, ha van gondolatom, írok, ha nincs, nem írok, úgy,
mint eddig, pussz mindenkinek!
Aki pedig velem együtt mélyponton van - úgy látom, ahogy
körbetekingélek, vagyunk így egy páran, édes barátocskáim - az majd,
velem együtt, túllendül. Még sose vót úgy, hogy sehogyse lett vóna,
mondta ilyenkor a nagymamám.
(Ráadásul mindezt egy idegen gépnél művelem, mert a mi szobánkat
festik, így aztán nem győzöm törölgetni lefele a böngészőből az
előzményeket, meg mindenféle óvintézkedéseket teszek, nehogy nyoma
(nyomom) maradjon, merre kattintgatok.)
exbikfic
A bejegyzés trackback címe:
https://exbikfic.blog.hu/api/trackback/id/tr10012943783
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.