Arany bogaraim, Isten látja lelkemet, nem azért vakkantottam azt a szösszenetet, hogy magasztaljatok! De azért jólesik, köszönöm! Most azonban kéretik elpakolni az aranyrojtokkal ékes ezüstharsonákat és mindenkinek a saját blogja értékeivel foglalatoskodni, mert én meg azt eszem rajtatok.

Ha már itt tartunk: tudja-e valaki, honnan szedtem ezt a kifejezést: aranyrojtokkal ékes ezüstharsona? Nem könnyű kérdés, elismerem, annál is inkább, mert bizonyos élettapasztalat szükséges hozzá (magyarán szólva: elég öregnek kell lenni), de hátha valaki hallotta már. Kíváncsian várom az ötleteket.
Igen, mostanában ilyen kvízprofesszoros hangulatban (is) vagyok.