Este, amikor épp zártam volna be az ajtót, beugrott a lábam mellett egy béka. Előbb viccesnek találtam, majd amikor rájöttem, hogy mégse hagyhatom a lakásban, akkor már nem volt annyira jó kedvem. Szerencsére ő jobban megijedt, mint én és némi zseblámpával való nyomozással felfedeztem, hogy a sarokban kuksol mozdulatlanul. Nem volt semmi kizavarni onnan, de végül sikerült, aztán amikor végre átugrott a küszöbön és bucskázott lefelé a lépcsőn, akkor már tudtam, hogy 1:0 a javamra.
Azért rossz rágondolni, mi lett volna, ha jobban elbújik és nem tudom megtalálni. Most egy békával élhetnék összezárva? Te jó ég, mekkora mázli, hogy sikerült kitoloncolni!Jobb ez így mindenkinek.