Néhány este megnéztem a Szomszédok ismétlését és egészen megdöbbenek magamtól: hogy mennyire idegen nekem az egész! Pedig amikor eredetileg ment, én már akkor is igencsak felnőtt voltam, végül is csak kb. húsz év telt el azóta, ami nem nagy idő, az életemben akkortájt történtek élesen megmaradtak az emlékezetemben és olyanok, mintha tegnap éltem volna át őket. Ez a film meg, a kocsitípusokkal, az endékás frizurákkal, az ejtettvállú huzatruhákkal, típusbútorokkal, annyira, de annyira messze van! Mintha legalábbis egy egész élet telt volna el azóta. Pedig csak nagyon nagyot változott a világ. De ha én ekkora távolságot érzek, vajon mit gondolnak a huszonévesek, harmincasok, akik esetleg nézik? Nyilván betegre röhögik magukat.
Tegnap egy pár másodperces jelenetben felvillant a Keleti köralakú aluljárója mint helyszín és megállapítottam, hogy na, ez az egy, ami nem változott - legalábbis addig, amíg mostanság szét nem verték az egész Baross teret.
Viszont nagyon vicces nézni Ábel Anitát kislányként, de ez még semmi, mert emlékszem, hogy jön majd később Német Kristóf és Liptay Klaudia is mint iskolások, az is érdekes látvány lesz. Kulka János viszont szerintem alig változott, bár őt nem tudom elfogultság nélkül nézni, mivelhogy anno a hetvenes években néhány hétig tanítottam Szegeden a gyakorló iskolában, akkor volt nyolcadikos. Nagy göndör haja volt és be nem állt a szája.