Mintha csak úgy menne, mendegélne el mellettem az idő, én meg nem is próbálok kezdeni vele valamit. Nem jó ez így sehogysem.

De az azért eszembe jutott, miközben szecessziós motívumokat keresgéltem, amikor annak idején Szegeden a világirodalmat tanító P. tanár úr valami kapcsán kifejtette, hogy szerinte milyen ronda építmény a Reök-palota ott a nemtudommilyen körút sarkán (mármint azt nem tudom, hogy akkoriban hogy hívták, most Tisza Lajos körút) - és aztán egyszer arra jártam és felnéztem a házra, a kacskaringós indás erkélyre a ház sarkán és megállapítottam, hogy tényleg ronda. Ehhez képest most meg tetszik. Igaz, hogy azóta eltelt - akárhogy számolom, kb. 35 év.
P. tanár úr régen nincs már, egy laza mozdulattal kilépett ebből a világból - szó szerint és átvitt értelemben egyaránt - én meg itt ülök és emlékszem, amikor másodéves szigorlaton szomorú tekintettel úgy kirúgott, hogy csak úgy nyekkentem, mert persze rájött, hogy nem olvastam a Tom Jonest (nem az énekes, kicsit korábbi manus és sokkal unalmasabb), amely tettével szétbarmolta az egész nyaramat, mivel egy perc nyugtom sem volt a szeptember harmadikai UV-ig. Azon a nyáron ugyanis már nem volt idő júliusban uvézni, mivel akkoriban volt a nagy árvíz, ami már május óta megszabta Szegeden az életet - homokzsákok a rakpart támfala mellett, tanárok, fiúhallgatók kirendelve éjszakai munkára, buzgárok itt, buzgárok ott, a hídon áthaladva alig mertünk lenézni, olyan közel volt a víz. Aztán a vízállás mégis megállt 10 méter alatt pár centivel, de tényleg csak pár centivel. Így elmaradt Újszeged vízzel való elárasztása, amit kénytelenek lettek volna megtenni, hogy ne a várost vigye el a Tisza 1879 után immáron másodszor.
Nem volt valami nyugalmas nyár az az 1970-es. De nem haragudtam P. tanár úrra, mert szerettem őt és a nagyon szigorú normáit is tiszteletben tartottam. Mindig felvettem még a speckolljait is, pedig nem volt kötelező, így hallgattam nála egy-egy szemesztert Catullusról, Shakespeare-ről, római költészetről és nagyon élveztem. Tőle ismertem meg részletesebben a görög és római mondaköröket, merthogy abban az időben a középiskolában egyáltalán nem tanították a mitológiát, mintha nem is lett volna, így aztán e téren nagy hiányosságaink voltak.
Szóval, P. tanár úr nem szerette a Reök-palotát. Ezt itt: