marc15Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát!	Oh ez ritkaszép látvány volt, S majd ha vénül a világ, Elmondják az unokáknak Ezt a kort a nagyapák.
A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Milljom szív földobogott.	És mi becsben, hírben álltunk, Míg tartott a küzdelem, De becsünknek, de hirünknek Vége lett nagy hirtelen.	Legyen tehát a tiétek, A dicsőség és a bér, Isten neki... nem küzdénk mi Sem dicsőség-, sem dijért.
Egy szóvá s egy érzelemmé Olvadt össze a haza, Az érzelem "lelkesűlés", A szó "szabadság" vala.	Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttenek, S elszedék a koszorúkat, Mert a szóhoz értenek.	És ha újra tenni kell majd, Akkor újra ott leszünk, És magunknak bajt s tinektek Koszorúkat szerezünk.
	E sereg, mely, míg a harc folyt, El volt bujva vagy aludt, Igy zugott a diadalnál: Mi viseltünk háborut!	Viseljétek a lopott hírt, A lopott babérokat, Nem fogjuk mi fejetekről Leszaggatni azokat.
		Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugoszunk mi azon: Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon!

Meggondoltam magam, inkább ideírom, amit D-ról tudok: otthon van, jól van. Ennyi. És kívánjunk neki minden jót!
(Ugyanis nem biztos, hogy szeretné, ha terjeszteném a címet, ahonnan jóval több tudható meg róla, mint amennyit ő maga leír. Ráadásul az a "cím" olvas engem, úgyhogy innen is ezer bocsánat, nem akartam semmi rosszat, nem tudtam semmiről, fogalmam sem volt arról, hogy S=P, csak most kapcsoltam össze a különböző információkat, bocs, bocs, bocs!!!)


Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam
sajnos, jól tudom
de isteni a felfogásom, így hát
most már könnyen folytatom
.....
...túl sokat tudok már
legyen vége a dalnak
És most már többet tudok
akárki másnál
csak a betűket nem ismerem
            

            (Én nem tudtam azt kérem / Szörényi Szabolcs - BródyJános)

Egyébként pedig most nem nagyon lesz időm írni (sürgős maszek meló, hát belyukad, szem kifoly, fenék zsibbad, de muszáj), pedig már annyira lenne mit, de majd előbb-utóbb mindennek eljön az ideje. Addig is vagyok, figyelek, átfutok, raktározok. Aztán ha már nem bírom rovább, fellázadok és írok.

Így pöfög ez a vulkán ott messze, a nyugati part közelében Washington Államban:

Én ezt teszem hozzá a nőnaphoz, tegnap találtam:

A Vágó-kvízben újabb tanulságos jelenség: a fiatal lány nem is hallott arról, hogy a chippendale más is lehet, mint vetkőző szépfiú. Fogalma sem volt, hogy ez eredetileg egy stílus, mégpedig bútoroké, merthogy Chippendale egy brit asztalosmester volt. Ez nem elsősorban az ő szégyene, hanem ezé a világé, ahol egyáltalán meghonosodhatott ilyen szokás, hogy felnőtt nők magukból kifordulva sikítoznak a gyönyörűségtől, ha a barátnőiktől szülinapi meglepiként pasit kapnak. Tudom, őskövület vagyok, de húsz évvel ezelőtt is ugyanez lett volna a véleményem, hogy az ilyen bulikon lejátszódó jelenetek mindkét nemet, a nőt és a férfit is lealacsonyítják és megalázzák. Méghogy Chippendale mester, ugyan már, kit érdekel?