Legfrissebb felfedezésem egy izlandi blog, már tudom, hová fogok minden este egészen biztosan kattintani. Izland, óh, Izland, oda úgy vágyom már hosszú évek óta, mint más Hawaii-ra!

Kiegészítésül az előzőhöz itt van az a bizonyos Aranykéz fogadó. Házak, emberek, galambok - 1914-ben:

(Egyébként ilyen és ehhez hasonló rengeteg gyönyörűséget a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének adatbázisában lehet találni. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ha tehetném, legszívesebben órákig keresgélnék - néha keresgélek is - benne.)

Csatlakozom én is sok blogtárshoz, akik szintén felfedezték Bajla blogján ezt a felhívást (mert működnek a mémek, igaz-e, muzsika?)

Add tovább - page 23 játék

   1. Ragadd meg a hozzád legközelebb eső könyvet
   2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
   3. Keresd ki az ötödik mondatot
   4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt


"Nevét az utca déli torkolatával szemközt állt Aranykéz fogadóról kapta, mely a XIX. század elején a magyar színészek, majd a fiatal írók, költők, 1848-ban a radikálisok találkozóhelye volt."
(Bölcsics Márta - Csordás Lajos: Budapesti Krúdy-kaluz. Helikon, 2002)

Egyáltalán nem nyugtat meg, hogy amikor délután hazaérek, a vasút túloldalán velünk szemben álló ház előtt minden nap ott ücsorög egy eléggé kigyúrt, messziről is láthatóan fiatal pasas és bámul. Amit lát: hazaérek, kizárom a kaput, megnézem a postaládát, majd ugyancsak kulccsal kinyitom a két ajtót. Nem tudom, arrafelé mennyire terjednek rólunk az információk, de számára úgy tűnhet, hogy ezek szerint napközben üres a ház. Nem örülök ennek, sőt! Annál is inkább, mivel számtalanszor tanúja voltam, amint nem túl bizalomgerjesztő fazonok dudáltak vagy kiabáltak át nekik a mi utcánkon elhaladtukban, úgyhogy még ha ő maga feddhetetlen is, a társadalmi kapcsolatai nem sok jót ígérnek.
Nem vagyok rasszista, egyetlen másfajta embercsoporttal sincsen semmi bajom csak úgy, alapból. Viszont bizonyos embercsoport egyedeiről sok-sok tapasztalatom van, mert itt élek mellettük, közöttük és ezek a tapasztalatok kevés kivételtől eltekintve igencsak negatívak. Kezdve a fényes nappal elkövetett betörésektől és bezárva azzal, hogy élemedett korú asszonyok nem mernek rászólni szemtelenül visszapofázó kisiskolásokra, mert egyiknek rosszabb hírű bűnöző az apja, mint a másiknak.
Úgyhogy nem örülök, hogy egy  ismeretlen, életerős fiatalember látótávolságból figyeli a napi tevékenységemet, életrendemet, körülményeimet  és ki tudja, milyen ötleteket merít a megfigyeléseiből. Nem örülök.

Nem akarok politizálni, de van szerencsém naponta látni az egyik új kampány-óriásplakátot a Széna téren, hogy aszongya: "Osztozni jó. Igazságosság". Na persze, de így? Mert hogy az a bugylibicskával levágott egy gerezd a miénk lesz, azt sejtem, de tessék mondani, az alma többi, nagyobbik része kinek jut?
Mert igazságosan osztozni csak egyforma szeletekből lehet. Szerintem.

Nahát! Dunavarsány honlapján teljesen véletlenül belefutottam egy régi fotóba, amelyiken a vasútállomás előtt ott áll az én nagypapám! Ő volt ugyanis az állomásfőnök. Nem ismertem ezt a képet, nincs meg nekünk, de világosan felismerem a nagyapámat, ráadásul az eredeti kép nagyobb is, azon még jobban látható. Sose tudhatjuk, mikor toppan elénk a neten egy ősünk, ugyebár.

(ő az középen)

Komolyan fontolgatom, hogy idebent javaslatot teszek a munkaköröm átalakítására. Nem bírok, nem akarok ezzel a programmal dolgozni, nem, nem és nem!!!! A tizennégy év alatt annyi, de annyi változás volt, ez legalább az ötödik program, mindet megtanultam, megszoktam, nem vagyok hülye, de ezt képtelen vagyok. Tisztára görcsben van a kezem, karom, vállam, ahogy elkezdem csinálni, és ha belegondolok, hogy most legalább három hónapra való olyan munkám van, amit csak ezzel lehet megoldani, hát el nem tudom képzelni, mi lesz. A francba a kitalálóját!

Jó ez a blog, most fedeztem fel.

Nagyon nemszeretem-munka van, de nem rinyál (tovább), nekiugrik, püföli, oda se neki, üsd, vágd, nem apád ... brrrr!

Miért kell nekem egész nap ilyeneket hallgatnom: nem-e, meg hogy reckíroz (így, c-vel és nem viccből!)? Miért, kérdem én, miért? Ilyenkor mondta a nagymamám: ha a butaság fájna, ez egész nap ordítana.

Az első kifejezésről meg eszembe jutott egy ugyancsak profán mondat, amit koleszos korunkban szoktunk volt mondogatni (lánykolesz volt): sose lehessen aztat tudni, hogy meg-e jön vagy nem-e jön meg ... Bocs'!