Nem szoktam fogadalmakat tenni az új év kezdetén, de most mégis... Vagy inkább mondjuk úgy: elhatározom... Még jobb így: nagyon fogok igyekezni ... Szóval, ha valami zavar, meg fogom mondani. Nem fogom mérlegelni, hogy a másik ettől mennyire jön zavarba, mennyire esik rosszul neki, majd kiheveri. Persze nem kell valami óriási, véresen komoly dolgokra gondolni, amivel másokat az önmarcangolásba kergetek, dehogy! Kicsi, mindennapos zavaró körülményekről van szó, amelyek az én életemet keserítik. Például rá fogok szólni D-re,
ha olyasmit fejteget nekem, ami engem nem érdekel,
ha saját ötperces pihenője alatt felolvas nekem a NőkLapjából, miközben látja, hogy én dolgozom,
ha már negyedórája olvassa fel hangosan a mongol szótár szócikkeit (ha fél perce, akkor is!),
ha elmeséli, kitől mit tudott meg, mióta nem találkoztunk,
ha beleszól a másokkal folytatott beszélgetésembe
és ha kommentárt fűz az én telefonbeszélgetésemhez, mihelyt leteszem a kagylót.
Sok? Nekem sok, minden áldott nap ezt tűrni, köteles vagyok erre? Kapok érte veszélyességi pótlékot? Na ugye, hogy nem.
Hát, majd igyekezni fogok.