Melegfrontos idő van, hol kiderül, hol beborul, akar is tavaszodni, meg nem is. Az éjszaka is nyugtalanul telt, nem tudom, mi volt az egyik szomszéd kutyával, Rudival, de egész éjjel ugatott. Mégpedig úgy, mint amikor nagyon idegesíti valami, amit lát vagy hall. És mivel nincs merszem az éjszaka közepén kinyitni az ajtót, csak találgathattam, mi lehet, ember vagy állat. Időnként a többi kutya is begurult és társultak Rudihoz, gondolom, akkor korzózott el a zavart keltő kóbor kutya az utcán és ez már a többieknek is feltűnt - mert nyilván nem ember volt, órákon át nem motoszkál itt senki. Nem csak emiatt, de végül majdnem fél négy volt, mire elaludtam, úgyhogy ma remekül érzem magam. Viszont hasznosan töltöttem a kellemetlen virrasztást, persze zenéket zsákmányoltam, meg újonnan felfedezett blogokat olvasgattam.
És szeretem Cohent hallgatni  (köszi Lappa, innen is!), aki elsősorban költő és csak mellékesen énekel, de el kell tőle olvadni. A Take this Waltz is hiába idézi fel azokat a képeket, amik Zorán dala közben merülnek fel, mégis egészen más ezt hallgatni és persze nem is ugyanarról szól.
A gépem pedig hol beindul, hol nem, sőt tegnap már szabályosan nyikorgott a vincseszter, én még ilyet sose hallottam, de tényleg ütemesen nyikorgott, megőrülök! Hogy a Windows van-e rá ilyen hatással, vagy ő fog kinyiffanni a Windowstól, nem tudom, de a végeredményt tekintve mindegy: szerintem rövid időn belül könnyes búcsút vehetek a masinától. Azt hiszem, hamarosan szétszedem és megnézem, mi van belül, az lesz az igazi élvezet, áááááááá!!! már alig várom! Mint a régi Kékes televíziónk, amiben pár év múltán már csak az volt benne, ami feltétlenül szükséges volt, minden mást kioperáltunk belőle apuval. Persze akkor könnyű volt, nem csipek meg nyomtatott áramkörök voltak egy cucc belsejében, hanem diódák, triódák, ellenállások, biztosítékok, de legfőképpen csövek (ki tudja még, hogy nézett ki egy rádiócső?), ha valamelyik leégett, annak nyoma maradt, füstös lett, de legalábbis elhomályosodott az üvege. Úgyhogy ha a készüléknek baja volt, leszedtük a hátulját és megszemléltük, hol látunk valami szokatlant. Aztán felírtuk a nevét-számát, majd általában én elzarándokoltam a Rákóczi úton lévő Tungsram-boltba és vettem egy ugyanolyat, hazavittem, betettük a régi helyére és ha szerencsénk volt, akkor eltaláltuk és a jó öreg Kékes működött tovább. Annak idején összesen 15 évig szolgált bennünket, béke poraira.