Az egész hét a Windows jegyében telt. Merthogy nem és nem, nem akart beindulni az átkozott. Volt minden, BIOS átállítása, indítás csökkentett üzemmódban, hibakeresés, sőt még a DOS-parancsokat is előkotortam agyam valamelyik hátsó fiókjából és leporolván őket, velük próbáltam jobb belátásra bírni a rendszert. De azt mondtam, amíg csak egy pici életet bírok lehelni beléje, addig nincs formatcé, azt már nem! Egyszer beindult, akkor átvizsgáltattam víruskeresővel, kémprogramkeresővel, találat egy szál se, lefuttattam a memóriatesztet, ott is minden rendben, megnéztem az eseménynaplót, ami aszondta, hogy a fájlrendszer sérült, én meg aszondtam, hogy mi van, okostojás? mitől sérült volna? Aztán egy napig úgy is maradt bekapcsolva, mert kikapcsolni nem mertem, a rendkívüli állapotot pedig arra használtam fel, hogy kimentsem a legfontosabb adatokat, tömörítettem, mentettem, cd-re írtam, hogy valahogy túljárjak az eszén és ha mégis kénytelen lennék újratelepíteni, akkor legalább a lényeget visszatölthessem. Közben próbáltam megbarátkozni az újratelepítés gondolatával, merthogy semmi se volt rendben rajta, például nem volt startmenü, úgy kellett minden alkalmazást kerülő úton elővarázsolnom.
És csodák csodája, miután már másodszorra állítottam vissza a rendszert egy korábbi állapotra, ezután egyszercsak elkezdett rendesen működni. Még mindig az a fixa ideám, hogy vírus volt rajta, vagy valamilyen hijack, csak lehet, hogy a nagy rendezkedés, tisztogatás közepette letöröltem a bibis fájlokat? Nem tudom, de most megy. Hát, ezzel telt a hetem.
Mindenkinek hibaüzenetmentes, kékhalálmentes, nyugalmas Windows-képernyőt kívánok! Magamat is beleértve.