Politizálás szándéka nélkül mondom, hogy nagyon visszataszító volt számomra, amikor a mai gyűlésen Orbán Viktor háta mögött folyton Makrai Katit (született Schmittnét) voltam kénytelen nézni, amint látványosan helyesel, bólogat, mosolyog a főnök beszéde alatt, miközben többször is lelkesen odafordul férjéhez, mintegy provokálva, hogy az is helyeseljen már végre. Szegény Sch. Pál meg csak ült ott komor tekintettel és csak a nem tudom hányadik odafordulásra villantotta ki a fogait.
Miért kell ezt? Azzal, hogy odaült a pártvezér mögötti csapatban a legelső sorba, azzal már kimutatta, hogy feltehetően mindennel egyetért. Minek azt még továbbragozni? Nem is értem ezt a nőt, valahogy nem is illik bele a róla eddig alkotott képbe. Normális, tehetséges sportoló volt, értelmes, okos asszony három szép gyermekkel, mostanság már több gyönyörű unokával megáldott fiatalos, csinos nagymama, most meg itt van, ül a narancsszínű kosztümjében és hevesen bólogat, tapsol, teszi-veszi magát. Mindenki megbolondul, ha beáll valamelyik irányba? Azt hiszi, ezt várják tőle?