Így csinál s*et a szájából egy úrinő. Mérlegel, dönt, aztán mégis meggondolja magát. Ez vagyok én.
Viszont ez a kis vihar nagy-nagy tanulságokkal szolgált számomra. Hogy csak a legfontosabbat említsem, sose hittem volna, hogy ennyi olvasónak hiányoznék, ha abbahagynám. Jöttek az emailek a blogtársaktól, jött levél Ausztráliából, meg olyan ismeretlen olvasótól, akiről eddig nem is tudtam, sőt jött kockás és vele egy szöszi, huncutszemű fiatalember, a kezében hóvirágot szorongatott, nekem hozta. Nagy műgonddal tologatta a könyves kocsikat, igaz, hogy nem vonat, de ha kettőt egymás mögét tolt, az már majdnem, aztán kiszemelt a rengeteg könyv közül egyet, ami ugyan szlovénül íródott, de így háromévesen ez nem szempont, kívül volt rajta hóember, belül pedig rögtön felfedezett benne doktornénit, doktorbácsit, amint szurit adnak, sebet kötöznek, erről remekül el lehetett beszélgetni, miérteket kérdezgetni, szóval, jól elvoltunk. Fényességet és jóleső melegséget hozott az éppen összezavarodott, szétesőben lévő, fagyos világba. Köszönöm szépen Dávidnak és anyukájának.
És mindenkinek köszönöm a jó szavakat és a biztatást, ez már nagyon is kötelez, igyekszem majd megszolgálni a bizalmat.
Hát akkor, hajrá és juhhhé!