Normális emberek úgy vélik, a butaság és a rosszindulat közül a rosszindulattal nehezebb megküzdeni. Én meg éppen fordítva érzem: a rosszakaratú embert vagy felismerem, vagy nem, és ha igen, akkor valahogy megvédem magam, vagy nem, tehát sikerrel vagy sikertelenül kezelni tudom a helyzetet. De a butasággal szemben védtelen vagyok, az ilyen ember nem vitapartner, nincs közös platformunk, nem tudok rajta fogást találni. Nem érti a gondolatmenetemet, tehát meggyőzni sem tudom. Ráadásul engem mindig nagyon zavar, ha beszélek valakihez és nem látom, hogy érti, amit mondok. Ez valószínűleg pedagógus-betegség, mert a gyerekek arcán pontosan követhető, hogy mi játszódik le a fejükben, hogyan forognak a kerekek a kis agyukban, mialatt beszélünk hozzájuk: az is látszik, ha nem értik és az is, ha igen. Felnőttnél különösen bosszantó, ha faarccal bámul és nem kapok visszajelzést, legalább annyit, hogy hülyeségnek tartja, vagy nem hiszi, amit mondok, ilyenkor megáll a tudományom.
A legrosszabb az okos-rosszindulatú kombináció, az mindenre képes. Engem készített már ki olyan kollégám, aki egyszerre háromfelé volt képes figyelni, két hét múlva is vissza tudta idézni, miről telefonáltam én, miközben ő a szemközti asztalnál beszélgetett valakivel és folyamatosan, módszeresen kereste (és meg is találta) azokat a pontokat, ahol hiba elkövetésén kaphat engem. Mindezt pedig az őszinte segítő szándék álarcában tette, rettenetes volt. Amikor híre jött, hogy elmegy tőlünk, akkor azt mondtam, majd akkor hiszem el, ha tényleg nem jön be, addig nem élem bele magam. Aztán valóban máshová ment dolgozni és fellélegeztem. De mondhatom, még vele is jobban tudtam bánni, mint azzal, aki álmélkodik olyasmin, ami nekem magától értetődő, értetlenül vihorászik egy tizenkilencedik századi szövegen, mintha ufót látna, pedig csak a nyelv alakulását kellene megértenie és csodálnia, és ha valamiről beszél, úgy "beszéli túl", hogy már régen felfogtam a mondandója lényegét és felesleges kifejtenie, de ő még mindig mondja, ragozza, amit már régen nem kellene, ezeken kívül pedig percenként újabb és újabb modortalanságot követ el. Az ilyen szerezhet akárhány diplomát, végezhet ilyen-olyan tanfolyamot, olvashat ezer könyvet, cikket, nem tud megszerezni semmit, ami hiányzik belőle. Mert az már nem megszerezhető így, utólag.
Én úgy éltem le eddigi életem nagy részét, hogy nem volt otthon telefonunk, peremkerületben laktunk, ott az nem volt természetes, egy-egy utcában csak elvétve akadt telefonos lakás. Vagyis nem tanította meg nekem senki a telefonálás etikettjét gyerekkoromban. De mégis mindig tudtam, vagy inkább éreztem, hogy más telefonbeszélgetését nem illik hallani és nemhogy belebeszélni nem való, de utalni sem illik rá. Ha az illető hozza szóba és mintegy beavat a saját beszélgetésének a tartalmába, az más, akkor már felhatalmazottnak érezhetem magam, de egyébként egyik fülemen be, a másikon ki. És akkor tessék mondani, mit tegyek, ha valaki negyvenes éveinek közepén rendszeresen rákérdez, megjegyzést tesz az én telefonjaimra. Nem rosszindulatból, egyáltalán nem, pusztán bunkóságból. És fogalma sincs róla, hogy ez neveletlenség. Hogy mit kellene tennem, nem tudom, csak azt, hogy mit teszek: fogom a mobilomat és kivágtatok a lépcsőházba, ha telefonálni akarok. Egyébként pedig mindenkit lepattintok, aki fel akar hívni, mert nem vagyok hajlandó olyan közönség előttt beszélni, amelyik aztán kielemzi a szavaimat.
A másik, amitől a falnak megyek, hogy ha valaki bejön hozzám - mondom: hozzám, nem hozzánk - senkivel nem tudok egy mondatot váltani, mert máris beleszól, reagál, bekapcsolódik, mintha úgy érezné, hogy akik egy helyiségben vannak, azok csakis teljes létszámban társaloghatnak. Tudom, szóljak rá, mondjam meg neki a véleményemet, de mit csináljak, ha úúúúútálom a konfliktust? De még nem is igazán ez az oka, hanem inkább az, hogy beleképzelem magam a helyzetébe: ha én lettem volna bunkó és negyvenöt éves koromban valaki ilyen alapvető modortalanságaimra rávilágít, hát menten összeomlottam volna. Hiányzik az nekem, hogy összeomoljon? Aztán úgy összeomolva legyek vele összezárva egész nap?