A királyi tévén leadták a legutóbbi Zorán-koncertet. Igazából nem is
akartam megnézni, jöttem-mentem, aztán akkor ragadtam ott mégis a
képernyő előtt, amikor bejött Kern és elkezdte énekelni a Lövölde
teret. Igazi örömzenét csaptak hirtelen, Zorán és a többi zenész arcán
is ott volt az a jellegzetes elragadtatottság, amitől az örömzene
örömzene. Kern egyszerre volt kópé és bölcs öreg, na és a szöveg: "...
jött a troli, de elengedtem, s néztem utána..." - mert hát
mindenkinek megvan a saját Lövölde tere, tökmagosbódéja és elengedett
trolija.
Aztán bejött Presser és Zoránnal kettesben elkövették a Valaki mondja
meg ... kezdetűt a Popfesztiválból. Ez is micsoda gondolat: "valaki
mondja meg, mi az, hogy elmúlt, valaki mondja meg, hol marad!"
Volt aztán még többek közt Mi is kéne még, ezzel a sorral, hogy "...sok
használt szöveg kellene, mely kifordítható, s ráhúzható minden rosszra,
hogy lássuk, milyen jó".
Egyszóval, csak azt akartam mondani, hogy így válnak szépen lassan
klasszikusokká ezek az öregfiúk, léleksimogató, stresszoldó
klasszikusokká.
exbikfic
A bejegyzés trackback címe:
https://exbikfic.blog.hu/api/trackback/id/tr2512943807
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.