Eddig tartott az április elseje. Bocsánatot kérek mindenkitől, aki aggódott és nem kapott egyértelmű emailt tőlem, csak pár vigyorgó szmájlit válasz helyett, de nem lőhettem le a poént éjfél előtt, beláthatjátok. Köszönöm, Füles, köszönöm, Naga mester, köszönöm, Laci!
Egyébként nem szoktam áprilisi tréfákat gyártani - a maximum az volt, amikor a suliban megfordítottuk a padokat, székeket és a tanárok a hátunkat nézték egész órán, vagy amikor fordítva vettük fel a köpenyünket, ezek ősrégi szakállas poénok - de ma valahogy ihletem támadt. Csak rossz volt az időzítés, nem jött jól ki, hogy szombatra esett ez a nap. A családok teszkógazdaságosoznak, ikeáznak, kirándulnak, játszóznak, főznek-sütnek, férjet-feleséget-gyereket babusgatnak, a bloggerek közül ketten is éppen elutaztak, szóval nem sokan vették észre a viccet.
Aztán este felfedeztem, hogy Mornix is úgy csinált, mintha kiszállt volna. Legalábbis remélem, tőle is csak áprilisi tréfa volt (viszont ha valaki siet, még talán megláthatja azt a frenetikus képet, amit feltett a blogjára!)