Hazafelé a vonatunk, írd és mondd, három, azaz három kocsiból állt. Csak megjegyzem, hogy nem kisvasúttal, erdei nosztalgiavonattal szoktam utazni, nem, máv-szakkifejezéssel szólva fővonalon járok és ez a mai vonat sem a szomszéd faluig, hanem Győrig közlekedett.
Amíg vártunk a Déliben az indulásra, a hangosbemondóból a következő brilliáns mondat hallatszott:

"Értesítjük tisztelt utasainkat és a vonatra várakozókat, hogy a tizennégy óra nyolc perckor Komáromból érkező személyvonat műszaki hiba miatt elmarad."

Poénosan azt akartam ideírni, no comment. Na de azért - miközben nagyvonalúan nem térek ki az utolsó kifejezés nyelvi értékeire - hadd tegyek fel egy halk kérdést: a rajta levő utasokkal mi lett, hol vannak, akik pedig esetleg őket várják a pályaudvaron (lásd fent: "vonatra várakozók"), hová menjenek értük? Vagy el sem indult a vonat Komáromból?
Hát igen, a fejlődés nyilvánvaló: mi legközelebb már kocsikat sem kapunk, csak mozdony lesz és az utasok kettes sorokban futnak majd utána, visszafelé pedig egyszerűen kimarad a vonat. Éljen, éljen!