Ma már résen voltam, amikor az abc-ben levettem egy bonbont a polcról (Erika-napra kerestem ajándéknak valót), jót hunyorogtam és észrevettem, hogy négyjegyű szám az ára. Gyorsan vissza is tettem, mint akit darázs csípett. Merthogy a múltkor már megjártam: hazavittem egy gusztán csomagolt, háromdarabos kiszerelésben leledző aszpikos húskonzervecskét, amiről úgy láttam, hogy 161 forint. Együtt a három, hát normális vagyok én? De valahogy nem merült fel bennem, hogy túl olcsó, hanem otthon mindjárt fel is bontottam az egyiket a háromból, hogy kipróbáljam, alkalmas-e ugyebár, emberi fogyasztásra, hát nagyon is alkalmas volt, sőt isteni finom. Aztán pár nappal később a másodikat is jól elfogyasztottam. Majd pedig betévedvén ugyanabba a boltba, miután már tudtam, milyen finom volt a múltkori zsákmány, nagy örömmel leemeltem egy ugyanolyan háromdobozost a polcról. És akkor hirtelen megláttam az árcédulát, és mint akibe villám csapott: nem 161 ft volt, hanem ezerhatszáztíz! Vagyis darabonként több, mint ötszázért zabáltam be a husikonzervecskéket! Csak röhögni tudtam magamon, mert ha sírok, akkor se adja vissza senki a pénzemet, amit felfaltam.
Viszont megvan otthon még a harmadik dobozka! Most már tudom, mennyit ér, úgyhogy valami igazán ünnepélyes alkalomra várok, majd akkor felbontom és szépen lassan, komótosan, minden falatot külön kiélvezve magamévá teszem. Több, mint ötszázért.


Ha valaki finomat akar enni, ő az - ilyen dobozkák vannak...
          ...ilyen háromdarabos kiszerelésben.