Már sose fogok aludni?! Mert most meg romantikus jelenet zajlik kint az utcán, nagyjából előttünk, bár csupán hallás alapján nem tudom egész pontosan behatárolni a helyszínt.
Az úgy volt, hogy az előbb beszédhangokat hallottam odakintről, ezzel egyidőben pedig az összes környékbeli kutya ugatni kezdett. Na, mondom, ez itt nem jellemző így éjféltájt, mi lehet? Tán csak nem betörők, de azok nem beszélnek hangosan. Kihallgatóztam a bejárati ajtó kisablakán és nagyjából kirajzolódott lelki szemeim előtt a jelenet: néhány férfi és egy nő valahonnan (gondolom, valami kocsmából) valahova tartottak, de itt elakadtak, mivel közülük egy Sanyi nevű egyed térdre rogyván hangosan könyörög a nőnek, hogy legyen a felesége. Hallhatólag ő a legrészegebb köztük, lehet, hogy józanul ki nem ejtené ezeket a szavakat. "Hozzám jössz feleségül?" - ismételgeti ki tudja, hányadszor rekedtes hangon, a többi pasas röhög, a nő meg kérleli, hogy álljon fel és menjenek. "Sanyi, állj már föl, b..meg, és gyerünk már ... hát ez nem normális, haljak meg, ha eljövök vele többet!" - így a nő, immár sokadszor variálja ezeket a frázisokat.
Szívesen megnézném a nőt, aki ilyen heves érzelmeket váltott ki Sanyiból, de Sanyira is kíváncsi lennék. Csak az a kár, hogy sötét van, úgyse látnék semmit, tehát maradok. De most már aztán mondjon igent a csaj, vagy fogják meg Sanyit és vigyék haza, csak kuss legyen!