Miért van az, hogy a boltban a pénztáros, amikor fizetek, visszakapom a visszajárót és megköszönöm, csak utána mondja, hogy "én is köszönöm". Mi az, hogy "én is"? Nem, elsősorban és sorrendben először neki kellene megköszönni mindent: hogy hozzájuk mentem be és nem máshová, hogy választottam, levettem, odavittem, kifizettem, és feltehetően máskor is bemegyek. Hiszen ebből él, vagy nem?
Miért van az, hogy valaki kölcsönvesz tőlem a munkafolyamatból egy könyvet, több hónap után visszahozza (addig én fektettem a hozzá tartozó többi könyvet és a munkafolyamatot is, rá vártam), majd amikor én megköszönöm (mármint hogy visszaadta), akkor azt mondja: "szívesen"? Nem köszöni meg, hogy eddig vártam rá, félretettem a hozzá tartozó többit, odafigyeltem és miatta bizonyos dolgokat átszerveztem, nem, hanem a végén még úgy néz ki, mintha ő tett volna szívességet azzal, hogy elvitte, majd visszahozta. Tudom, figyelmetlenség, elbambulás, véletlen - hallott egy köszönömöt, automatikusan rámondta, hogy szívesen. Na de mégis.