Annyira szerettem volna valami békés, szép hangulatban eljutni az egyéves évfordulómig, ami már közeledik, készítem az új sablont, válogatok, szerkesztgetek, tervezem gondolatban, hogy mit írok be majd aznap - és akkor történik valami, amitől megkeseredik a számban az egész jó íz, ami ezt a blogírást jellemzi. Mert most fedeztem fel, hogy valaki megint bepofátlankodott, nem hozzám, ááá, nem, hanem annnához, és beírt valamit az üzenődobozába az én nevemben, ami annnának rosszul esett. Honnan tudhatta volna, hogy nem én voltam a beíró? Emiatt pedig, ha akár csak egy napig is, de rám gondolt kissé megbántódva. Ezen az sem segít, hogy azonnal tisztáztam magam az üzenőjében. Attól még a megbántottság az én személyemhez kötődött egy napig, mindaddig, míg annna el nem olvassa a bejegyzésemet.
Természetesen sejtem, ki volt az elkövető, akit részemről már nem illet meg sem az ártatlanság vélelme, sem a méltányosság. Miért leli valaki örömét mások piszkálásában? És ha már ilyen ferde igényei vannak, akkor legalább vállalná önmagát saját nevével, igaz, Lajos???
Nem hagyom, hogy elmenjen a kedvem az egésztől, de most nagyon keserű gondolatok forognak a fejemben.