Már nem először leszek arra figyelmes, hogy vannak nők, akik bizonyos dolgokat rangon alulinak tartanak - például a szomszéd mama és a felnőtt lánya  jönnek együtt haza a vonatról, szemetesnap lévén az üres kuka kint áll a járda szélén, ők meg, mintha nem is az ő házukhoz tartozna, otthagyják és bemennek a kapun. Meg nem fognák a világ minden kincséért sem, majd ha a férj hazajön, az beviszi. Nem értem. A kuka nem piszkos, üres is, alig van súlya, tehát értelmes magyarázat nincs a viselkedésükre.
Most nem jut eszembe, melyik ismert hölgy (talán színésznő vagy valami médiasztár ...) mondta nemrég, hogy ő otthon is megtartja magának a női szerepet, tehát például nem szaladgál a lakásban csavarhúzóval a kezében. Na persze, babám, gondoltam, mert nem szorulsz rá. Majd jön a pasi és kicsavarja-becsavarja azt a csavart, igaz? De csak egyszer kerülnél olyan helyzetbe, hogy egyedül vagy, hajnali fél hat van, menned kell dolgozni és a hevederzárban úgy görbül és törik bele a kulcs, hogy köpni-nyelni se tudsz a meglepetéstől. Ahhoz túl korán van, hogy bárkire rátelefonálj, a lakatosok is mind alszanak, a lakásból viszont muszáj kimenned valahogy. Na, akkor biztos megkeresnéd a csavarhúzót és a csavarkulcsot is, aranyoskám - ha ugyan tudod, melyik mire való - és két perc alatt szétszerelnéd a hevederzár borítóját, hogy kilökhesd a rúdját az ajtófélfából (egyúttal megtanulva azt is, hogy mennyit ér a hevederzár, gyakorlatilag semmit, ha ilyen egyszerűen kiiktatható...).