Érdekes és érthetetlen teremtmény az ember. Mióta reális esélyem van arra, hogy belátható időn belül eljön a perc, amikor már nem kell naponta bejárnom, sokkal jobban elviselem D-t. Még beszélgetünk is. Sőt, jó tulajdonságokat is felfedezek benne, ami már tényleg újdonság tőlem. Szegény, ha tudná, hogy máris a megszépítő messzeség ködébe süllyedt, pedig még nagyon is egy légtérben vagyunk. De már nem sokáig, és ez igazán megnyugtató.
Mondom, különös állatfaj az ember. Ahogy valaha egy sanzonénekesnő dalolta: "Ilyen vagyok, ilyen, nem változtatsz ezen ..."