Azok a valamik egész éjjel garázdálkodtak a padláson, még reggel is. Aztán amikor este hatkor megint elkezdték, begurultam, összeragasztottam szigetelőszalaggal három felmosónyelet és teljes harci díszben kivonultam az udvarra, majd pedig elkezdtem püfölni a padlásajtót (sok oka van annak, hogy miért nem megyek fel - nincs létra, de ha lenne is, ifjúkoromban sem tudtam létrára mászni, most meg már nem fogom elkezdeni), aztán pedig a biztonság kedvéért jól megdöngettem az ereszcsatornát is. A sötétben nem láttam, kijött-e valamilyen élőlény a padlásról, de hogy azóta csend van, az biztos.
Ha holnap látok egy idegrángásos, lelkileg összeomlott, paranoiásan körbetekintgető macskát, akkor tudni fogom, hogy ő volt az. Viszont én ma aludni fogok, azt garantálom.