Nem szoktam fogadalmakat tenni az új év kezdetén, de most mégis... Vagy inkább mondjuk úgy: elhatározom... Még jobb így: nagyon fogok igyekezni ... Szóval, ha valami zavar, meg fogom mondani. Nem fogom mérlegelni, hogy a másik ettől mennyire jön zavarba, mennyire esik rosszul neki, majd kiheveri. Persze nem kell valami óriási, véresen komoly dolgokra gondolni, amivel másokat az önmarcangolásba kergetek, dehogy! Kicsi, mindennapos zavaró körülményekről van szó, amelyek az én életemet keserítik. Például rá fogok szólni D-re,
ha olyasmit fejteget nekem, ami engem nem érdekel,
ha saját ötperces pihenője alatt felolvas nekem a NőkLapjából, miközben látja, hogy én dolgozom,
ha már negyedórája olvassa fel hangosan a mongol szótár szócikkeit (ha fél perce, akkor is!),
ha elmeséli, kitől mit tudott meg, mióta nem találkoztunk,
ha beleszól a másokkal folytatott beszélgetésembe
és ha kommentárt fűz az én telefonbeszélgetésemhez, mihelyt leteszem a kagylót.
Sok? Nekem sok, minden áldott nap ezt tűrni, köteles vagyok erre? Kapok érte veszélyességi pótlékot? Na ugye, hogy nem.
Hát, majd igyekezni fogok.

Milyen meséket szeretek? A jó meséket szeretem. A romantikus-kukkolóst:

Sajatlapozo

A fiú és a lány a moszkvai nagyáruház emeleti körfolyosóján múlatja az időt az óév utolsó délutánján. Talán nemrég ismerkedtek meg és minden szabad percükben együtt akarnak lenni, talán így akarják tölteni az egész estét, barangolva a városban, betérve hol ide, hol oda, talán esti buliba hivatalosak, de még korán van, ezért bejöttek ide, a fényárban úszó épületbe, hogy a tömegben egyedül lehessenek, csak ők, ketten. A földszinti szökőkút most pompásan feldíszített karácsonyfával van elfedve, körülötte jönnek-mennek az emberek, az emeleti karzatról ki-kihajolnak a bámészkodók, a fiatal pár mellett percenként cserélődik a közönség, de ők nem látnak semmit és senkit - "eltűn előlem a világ, eltűn előlem az idő", írta Petőfi - csak egymással törődnek önfeledten, boldogan. Egyszer a fiú zsebében megszólal a telefon, akkor a lány egy lépésnyire eltávolodik, a beszélgetés pár másodpercig tart és máris újra csak ketten vannak a forgatag közepén. Aztán, jó idő elteltével észbekapnak, menni kell.

/

Furcsa, milyen csendes ezen az éjszakán Európa! Lépegetek egyik kameráról a másikra, de nagy vigadozást sehol sem látok. Oroszországban, ahol két órával korábban köszöntött be az új év, kisebb társaságok járnak az utcán Viborgban, Szentpéterváron a hatalmas Palota téren van nagyobb jövés-menés. Bécsben a Rathausplatzon is elég sok ember mozog, de ezeken kívül a többi városban szinte néptelenek az utcák. Toulouse-ban sehol senki, Londonban csak az óriáskerék forog kivilágítva, sőt a Belushi bárban a székek az asztalokra borogatva, zárva van a hely, ami aztán végképp érthetetlen. Amsterdamban, Dublinban is alig egy-két ember mozog az utcán.
Persze vetettem egy pillantást kedvenc szigetemre, Izlandra is pontban az ottani éjfélkor - bezzeg Reykjavíkban tűzijáték volt, íme a bizonyíték:




De Amerikát már nem várom meg, nekik még van egy kis idejük hátra 2004-ből. Jó éjszakát, boldog új évet, nagyvilág!