Milyen meséket szeretek? A jó meséket szeretem. A romantikus-kukkolóst:
A fiú és a lány a moszkvai nagyáruház emeleti körfolyosóján múlatja az időt az óév utolsó délutánján. Talán nemrég ismerkedtek meg és minden szabad percükben együtt akarnak lenni, talán így akarják tölteni az egész estét, barangolva a városban, betérve hol ide, hol oda, talán esti buliba hivatalosak, de még korán van, ezért bejöttek ide, a fényárban úszó épületbe, hogy a tömegben egyedül lehessenek, csak ők, ketten. A földszinti szökőkút most pompásan feldíszített karácsonyfával van elfedve, körülötte jönnek-mennek az emberek, az emeleti karzatról ki-kihajolnak a bámészkodók, a fiatal pár mellett percenként cserélődik a közönség, de ők nem látnak semmit és senkit - "eltűn előlem a világ, eltűn előlem az idő", írta Petőfi - csak egymással törődnek önfeledten, boldogan. Egyszer a fiú zsebében megszólal a telefon, akkor a lány egy lépésnyire eltávolodik, a beszélgetés pár másodpercig tart és máris újra csak ketten vannak a forgatag közepén. Aztán, jó idő elteltével észbekapnak, menni kell.
/
