Mindig meghatódom, amikor egyik-másik blogtársnál azt látom, hogy a nagyon szűkre szabott kedvencek-linkjei közt ott van az én blogom is. Mert a nagy létszámú listába - mint amilyen az enyém például a huszonvalahány kedvenccel - bekerülni nem nagy kunszt. De amikor azt látom, hogy van hét-nyolc link, azok közül is három-négy a saját rokonaihoz, közeli barátaihoz vezet, és mellettük ott az enyém, hát akkor a meghatottság mellett el is gondolkodom: ugyan mit eszik rajtam ez a kolléga?

A nyolcvanas évek végén, percekkel a rendszerváltás előtt Mátrafüreden nyaraltam, és az ott töltött két hétbe épp beleesett augusztus huszadika is. Már nem tudom, hogy jött az ötlet, de felmentem a "három falu templomának" nevezett Isten-házába az ünnepi misére. Egészen döbbenetes élmény volt, ahogy a tömeg özönlött felfelé a hegyoldalban és a templomhoz vezető lépcsőkön, hogy aztán legtöbben egymáshoz préselődve állják végig a szertartást, de különösen az a néhány perc, - mondom, nem fújt még a változás szele - amikor a mise végén a Boldogasszony Anyánk kezdetű szent ének, a Himnusz és a Szózat után magától értetődően csendült fel a székely himnusz. Előbb bátortalanul, aztán pillanatról pillanatra egyre hangosabban zengett a dal, ökölbeszorított kezekkel, könnyes szemmel, szálfaegyenes derékkal állt mindenki és nyilván ők is azt érezték, amit én, hogy ez a pillanat örökre megmarad az emlékeink között. És lám, meg is maradt.

1942-ben szentelték fel a mára a Felső-Mátra egyik jelképévé vált templomot, amelynek Szent István király a védőszentje. Minden évben augusztus 20-án búcsúi szentmisét tartanak. Turisták ezrei látogatják évente, hiszen kényelmes turistaútvonal halad el mögötte, a Mátraszentimrét és Mátraszentlászlót összekötő kék jelzés. A templom mögött jellegzetes szép követ pillantunk meg, az un. Stuller-követ. A templom építésének helyéről és körülményeiről megoszlanak a vélemények. Több nézet ismeretes. Az egyik szerint az egri érsekség elképzelése az volt, hogy a három falunak – Mátraszentimre, Mátraszentlászló, Mátraszentistván – legyen közös temploma, mely köré majd települnek az emberek, így idővel centrum lehet a települések életében. A három falu azonban sehogyan sem tudott megegyezni a pontos helyről, ezért az érsek kijelölte a három falutól közel azonos távolságra lévő pontot. (a leírást innen vettem)

Meglepve látom, hogy valaki még haikukat is írt róla:

Vékony Andor: Három falu temploma

1.
Áll magányosan
Három falu temploma
Istenhez közel

2.
Távoli harangszó
Három falu temploma
Magányosan áll

3.
Templom a hegyen
Magányát nem töri szét
Csak egy gerlepár

Ma délután naplemente táján ez a felhő lógott felettünk úgy egy órán át. Aztán elment.

   

Az előbb egy kicsit frászt kaptam. Ugyanis belenéztem a statisztikámba és látok ám egy gépnevet a munkahelyemről. A sajátomat ismerem, de ez nem az! Te jó ég, mi van??? Valaki felfedezett, anyám, mit tegyek, hogy lehetne megváltoztatni a loginnevemet, gyorsan, gyorsan, eltűnni, semmivé válni, csak csináljunk már valamit ... és miközben ezek pörögtek az agyamban, egyszercsak megvilágosodtam. Mert dolgoztam én idegen gépeknél az elmúlt pár hét alatt, megnéztem az utolsó látogatás dátumát, stimmel, aug. 5-dikén még nem a saját helyemen ültem, ergo: én léptem a saját oldalamra arról a gépről. A hatalmas kő óriási robajjal esett le szegény kis szívemről.
Ugye, ugye, ha az embernek vaj van a fején, megijed még a saját árnyékától is!

Már meg sem lepődöm: M. úr megint kiszállt a buliból. Kezdhetünk ismét nyomozni. Mert aki egyszer írt, az írni fog ezután is. De hol? Ez itt a kérdés.


 

Na, ez is megvót, mármint a prezentáció vizsga. Kissé megizzadtam, amikor kiderült, hogy nem egészen ugyanaz a PowerPoint verzió van a vizsgaközpont gépein, mint az enyémen, elég kellemetlen azt látni, hogy nem látod a jól ismert menüket és parancsokat, de aztán valahogy csak kiigazodtam. Másik izzasztó pillanat volt (de ez már nemcsak nekem, hanem minden ott ülőnek), amikor pontban déli 12 órakor a gépek egyszerre kezdték üzengetni, hogy négy perc akárhány másodperc múlva újraindulnak, mivel beindult az automatikus frissítés. Merthogy minden nap 12-re van beállítva. Akkor már félórája zajlott a vizsga, elég durva lett volna újraírni az egészet, mert elmenteni persze nem lehetett olyan egyszerűen, csak a Feladatkezelő elővarázsolásával lehetett az üzenőablakot bezárni és akkor már engedett menteni, aztán meg tényleg újraindította a gépet. Kérdem én, egy ecdl-vizsgaközpontban miért déli 12-re állítják be az automatikus frissítést? Este 6, 7, 8, éjfél, akármi, de ne akkor, amikor ott ül a jónép! Én nem tudom, még sose tűnt fel nekik, hogy ez nem praktikus?

Aztán mi is volt ma még? Ja, itthon valami iszonyú kutyaugatás. A második szomszédba új lakók költöztek nemrég, hoztak magukkal két kis földszintes ebet, az egyik rendes tacskó, a másik drótszőrű tacskó. Ez utóbbi a német juhász után a második kedvenc kutyamárkám, de ez a kis dilis kezd kiábrándítani a saját fajtájából, ugyanis olyan elviselhetetlen sivító hangon ugat és annyit, de annyit, hogy az már több a soknál. A másik csak rohangál mellette és többnyire hallgat, de ez a kis drótszőrű túltesz az utca összes kutyáján hangerőben. A gazdáinak vasból vannak az idegeik.