Nocsak, mit látok, navigátor felfedte magát!
exbikfic
Ma délutáni világkörkép
Mialatt Reggio Calabriában így zöldellnek a pálmafák ...,
.. közben az Antarktiszon ilyen világ van ...
...Kanadában pedig így zajlik a vasárnap délelőtti élet Charlottetownban
Izlandon persze igazi tél van...
... Tahitin bezzeg nem fáznak!
New Yorkban pedig, mint mindig, özönlik a járdán a nép.
László atya blogjában megint olyat olvastam, amit legislegelső sorban a magam fejébe szeretnék belesulykolni.
Egyébként tegnap este, miután már órák óta szinte vacogott a fogam, annyira fáztam a 21 fokos szobában, lefeküdtem fél 9-kor (ez szerintem gyerekkorom óta nem fordult velem elő) és aludtam kilenc órát. Ettől aztán most kezdek kicsit magamhoz térni. Nagyon nem szeretnék lerobbanni így az év végi hajsza közepette, mert rengeteg feladat áll még előttem. Megyek is, felteszem főni a zöldségeket a leveshez. Aztán holnaptól beindul az őrület, de nem a karácsonyi bevásárlás, hanem hogy mindent, de mindent elintézzek, kiharcoljak, megcsináljak még karácsony előtt, mert ha minden jól megy, utána már nem fogok, nem, nem, soha többé nem fogok rendszeresen, minden nap, mint egy robotgép, beutazni, időre bejárni, stresszben beosztogatni magamnak az időt és folyton úgy érezni, hogy már megint semmire se jutottam, csak az idő szaladt el megint a fejem fölött. Szóval nem fogok bejárni, nem és nem, szinte hihetetlen!
 |
Harmatozzatok
Égi magasok! Téged vár epedve A halandók lelke, Jöjj el, édes Üdvözítőnk! Mert az emberek Ott tévelygenek, Hol te égi fényed Útján nem vezérled Ôket, édes Üdvözítőnk! Áldás, dícséret És hála néked: Mert fényes világunk S legfőbb boldogságunk Te vagy, édes Üdvözítőnk! (XIX. századi dallamra írt szöveg) |
Nekem mondhatják a meteorológusok, hogy plusz tíz fok van, meg hogy éjszaka se fog lehűlni, engem bizony majd' megvesz az Isten hidege. Fázom, de nagyon, pedig ez rám nem jellemző.
A padláson most már állítólag semmi sincs néhány műanyaglapon, tartalék cserépen és két vagy három férfizakón (?) kívül. Jó szomszédok halált megvető bátorsággal felmentek, mint az akrobaták, eleinte oda se mertem nézni, de hála Istennek mindketten épségben le is jöttek. Valószínűleg a tegnap esti első felmenetel alkalmával a patkány pánikba esett és kimenekült a sötétben a törött cserép nyílásán.
Valószínűleg. Ha minden jól megy.
A folytatásos padláshorrorhoz még azt kell hozzátennem, hogy nem a nyest variáció a legrosszabb, ááá, nem, mert ez nem nyest, hanem patkány. Csak nem olyan kedves házi ratkány, mint Nolié, hanem egy ocsmány szemét dög.
Én meg most már tényleg ki vagyok ütve. Megyek albérletbe. Vagy nem. A házat meg vigye a bank, a patkány lesz a kamat.
A holnapi nap elé:
"Az Ádvent Szent András ünnepe körül – idén november 27-én – kezdődik. Négy ádventi vasárnap van karácsonyig. A katolikus templomokban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárt, az orgona csak az ének kíséretére szorítkozik, a miséző pap viola miseruhát használ, de a harmadik vasárnap lehetséges a rózsaszín. Az Ádvent eredete a IV. századig nyúlik vissza. Régi szokás templomainkban, hogy az ádventi hétköznapokon hajnali, úgynevezett rorate misét végeznek, ez az elnevezés a mise kezdő szövegéből ered: Rorate, coeli desuper, et nubes pluant justum (harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat).
A szabályos adventi koszorú fenyőből készül, rajta három violaszínű és egy rózsaszín gyertya. Más díszek is rákerülhetnek, de azok már nem tartoznak a lényeghez.A katolikus templomokban és családi otthonokban a koszorút egyaránt elhelyezik és a négy adventi vasárnapon, vagy már előző este mindig eggyel több gyertyát gyújtanak. A gyertyagyújtást közös énekkel, szentírási szakaszok felolvasásával és közös imádsággal végzik."
(Forrás: Hvg)
Mielőtt még átmennék nyestblogba, jelzem, hogy azért megvagyok, az éjszakai randalírozáson túl is van élet, bár lelkiállapotom kissé zilált a fejem fölött zajló változatosabbnál változatosabb zörejektől. Úúúútálom a telet, mint eddig, úúúútálok bejárni, mint eddig, de ha igaz, már nem kell sokáig! Majd ha már biztos lesz, mesélek.
Egyébként is: jön az Advent, jön a Karácsony, vettem csillagocskás, angyalkás szalmadíszeket és már készen van az adventi sablon is, csak a vasárnapra várok vele, hogy sitty-sutty idezuttyantsam. Aztán majd előbb-utóbb valami értelmeset is írok, de most rohan velem a nap meg az élet, halihó!
Azok a valamik egész éjjel garázdálkodtak a padláson, még reggel is. Aztán amikor este hatkor megint elkezdték, begurultam, összeragasztottam szigetelőszalaggal három felmosónyelet és teljes harci díszben kivonultam az udvarra, majd pedig elkezdtem püfölni a padlásajtót (sok oka van annak, hogy miért nem megyek fel - nincs létra, de ha lenne is, ifjúkoromban sem tudtam létrára mászni, most meg már nem fogom elkezdeni), aztán pedig a biztonság kedvéért jól megdöngettem az ereszcsatornát is. A sötétben nem láttam, kijött-e valamilyen élőlény a padlásról, de hogy azóta csend van, az biztos.
Ha holnap látok egy idegrángásos, lelkileg összeomlott, paranoiásan körbetekintgető macskát, akkor tudni fogom, hogy ő volt az. Viszont én ma aludni fogok, azt garantálom.
