László atya blogjában megint olyat olvastam, amit legislegelső sorban a magam fejébe szeretnék belesulykolni.

Egyébként tegnap este, miután már órák óta szinte vacogott a fogam, annyira fáztam a 21 fokos szobában, lefeküdtem fél 9-kor (ez szerintem gyerekkorom óta nem fordult velem elő) és aludtam kilenc órát. Ettől aztán most kezdek kicsit magamhoz térni. Nagyon nem szeretnék lerobbanni így az év végi hajsza közepette, mert rengeteg feladat áll még előttem. Megyek is, felteszem főni a zöldségeket a leveshez. Aztán holnaptól beindul az őrület, de nem a karácsonyi bevásárlás, hanem hogy mindent, de mindent elintézzek, kiharcoljak, megcsináljak még karácsony előtt, mert ha minden jól megy, utána már nem fogok, nem, nem, soha többé nem fogok rendszeresen, minden nap, mint egy robotgép, beutazni, időre bejárni, stresszben beosztogatni magamnak az időt és folyton úgy érezni, hogy már megint semmire se jutottam, csak az idő szaladt el megint a fejem fölött. Szóval nem fogok bejárni, nem és nem, szinte hihetetlen!