Jól van na, látom, nemigen köti le a publikum figyelmét a hófehérkés találós kérdés, nem baj, lezárom a versenyt. Mindössze ketten tippeltek, gratulálok nekik, eltalálták, a kalapos vagyok én.
De ki az a kalapos a szerep szerint? Hát a királyfi, hölgyeim és uraim! Aki a végén feltámasztja a szegény kis Hófehérkét. Mert egy lányosztályban ki legyen a királyfi? Nyilván a legcolosabb leányzó, az pedig én voltam - magas, lapos, darabos mozgású csaj, pont jó lesz királyfinak. A Hófehérkét domborító Kovács Bori meg úgy néz rám ezen a képen, hogy azért a pillantásért (amit persze nyilván a fotós instruált neki) a mai világban címlapra kerülnénk mint kiskorú leszbikusok.
A színműből egyetlen dalra emlékszem, a törpék dalára, így kezdődött: "Hej hó, hej hó, a törpenépnek jó!" - pedig volt nekünk is szép, lírai duettünk Borival, de ha megfeszülök se jut most eszembe sem a dallam, sem a szöveg.

Hozzáteszem, hogy a másik műsorszámunkban, a néptáncosban is természetesen fiú voltam, fekete nadrágban, kalapban, fehér ingben, mivel eléggé elképzelhetetlen lett volna, hogy piros pöttyös szoknyában ropjam egy vállamig érő, fiúnak öltözött kicsi lánnyal. Van arról is kép, az még viccesebb. De azt majd máskor.