Már akkor is felébredt bennem a nosztalgia, amikor Violyn emlegette a gyerekkori öltöztetőbabákat, de most megláttam Nathalie-nál is ugyanezt a témát, ő ráadásul felhívta a figyelmet egy oldalra, ahol azzal lehet szórakozni, hogy híres személyeket - főleg színészeket, énekeseket - öltöztetünk egy személyre szabott ruhakészletből (muzsinak megjósolom, hogy a mémek most is be fognak indulni szerintem...).
Na, én persze rákattantam! Bár amikor megláttam, először húztam a számat, hogy ja, ez ilyen, áááh, ez nem is az igazi - nem tudom, mit vártam, hogy a régifajta papírfülecskés ruhák lesznek ott, amiket kikapkodhatok a monitorból, vagy mi? - de aztán nekiláttam regisztrálni, majd pedig kiválasztottam a színésznők kategóriájából Alexis Bledelt (=Rory a GG-ből) és attól kezdve nem volt megállás. Az sem riasztott el, hogy A.B. arca bizony alig hasonlít az igazira és a ruhatára is úgy van összeállítva, hogy a legtöbb darabot Rory Gilmore garantáltan nem venné magára, de mindegy, ráadtam, levettem, cseréltem, válogattam. Aztán áttértem Audrey Hepburnre, és elégedetten nyugtáztam, hogy az ő ruhái valóban az ötvenes-hatvanas évek divatját mutatják és a színésznő arcát is sikeresebben rajzolták meg.
Gyerekkoromban sok éven át nekem is igazi szenvedélyem volt az öltöztetőbaba, rajzoltam, kivágtam és amíg el nem rongyolódott az éppen aktuális darab, addig gyártottam hozzá a legkülönfélébb ruhákat azokkal a bizonyos papírfülecskékkel, nagyon-nagyon jó szórakozás volt! Aztán később már a saját babáimnak varrtam a megfelelő méretű kis ruhákat, innen pedig csak egy lépés volt, hogy érettségi után azonnal beiratkoztam egy háromhónapos varrótanfolyamra. Ettől kezdve az öreg Singer varrógép, amit még nagyapám vett anyámnak, rengeteget pörgött, zörgött, dolgozott.
Itt van, amit Alexis Bledelből és Audrey Hepburnből alkottam: