Másodszor dübörgött el előttünk a homokszóró autó, ez nálunk a divat: szórni szórnak, rá a hó tetejére, mert hókotró, az nem jár erre. Hogy ez mire jó, nem tudom.
Aaaaannyira, de aaaannyira hiányzott ez a hóesés, hogy csak na! Ha estig így esik, ahogy most és esetleg a szél is feltámad, amint jósolják, megint áshatom ki magunkat a hóból.
Nem baj, nálam itt kinyílt a tulipán és kész. Mert rebellis alkat vagyok.

Szegeden bezzeg semmi hó sincs, tessék nézni:



A szél pedig máris feltámadt, kezdhetek edzeni, mindjárt gyúrok bicepszre és csuklyásizomra, hogy este bírjam az iramot.

Hát, ami igaz, az igaz, madárka helyett inkább két hóembert kellene feltennem oda a lap tetejére. De nem, azért sem! 

Ítéletidő egyelőre itt elmaradt, hajnalban volt egy kis eső, de még az esővíztartályt sem töltötte meg, most pedig az ég majdnem derültnek mondható. Egészen gyenge szél fúj, hideg sincs, szóval, csak annyi a hiányosság, hogy nem süt a nap. Happy Saturday!

Úgy látszik, ma ilyen napom van, mindenről latin közmondások jutnak eszembe. Muzsi egyik kommentbejegyzéséről például az, hogy Poeta non sit, sed nascitur.
Ha ezt kicsit átszabjuk és költő helyett pedagógusra értjük, úgy is igaz. Mert én is úgy vagyok, hogy bár eszem ágában sincs, de mégis - amint már többen meg is jegyezték - olyan tanítónénisen magyarázok. Én ugyan nem érzem ezt, de külső szemlélő biztosan jobban meg tudja ítélni, ezért el kell hinnem. És erről nem is tudok leszokni, pedig hol vagyok már a gyerekektől ...
Ez ugyan nem latin, de az is eszembe jut, amit Pál apostol ír valahol: "pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint" - csak éppen nem pap és nem Melkizedek rendje szerint, de a többi stimmel. A tanárságról nem lehet leszokni, még akkor sem, ha sosem voltam annyira született pedagógus, mint például apám, akivel, amíg tanítottam, óhatatlanul összehasonlítottak a kollégáim, akik őt is ismerték régóta. Én pedig pontosan tudtam, bár senki sem éreztette, hogy az összehasonlítás nem az én javamra dőlt el. De ez nem baj, nekik megmaradt Nándi bácsi emléke, engem meg rég elfelejtettek és ez így van jól.
(Ja, aki érteni akarja, miről is beszéltem itten, szépen lefordíjja a latint, ez a házi feladat, és osztály vigyázz, satöbbi, satöbbi ...)

A hüvelykujjas hirdetéshez még annyit, ami ugyan eléggé intim információ ("intimus magánügy", ahogy Cseh Tamás énekli a Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza című nagybecsű dalban) hogy én az egér bal gombját nem a hüvelykujjammal szoktam nyomni, hanem a mutatóval, esetleg a középsővel. Ez csak most tűnt fel, hogy mire is akar rávenni az a banner, belegondoltam és rájöttem, micsoda marhaság ez.

Szó, ami szó, baromi gusztustalan a freeblog belépő oldalán az a játékra invitáló banner a bicepszét ugráltató hüvelykujjal. Sietek is mindig belépni minél gyorsabban, hogy ne lássam. Játszani meg végképp eszembe sem jut. Erről ennyit, majdcsak leszedik előbb-utóbb és jön helyére másik.

Ilyen se volt még: a helyi újsággal együtt betömködtek a postaládába egy kőkemény pornólapot is. Saját szememmel láttam, hogy ugyanaz a mami dobta be, aki a helyi híradót, csak akkor még nem tudtam, mi az, amit olyan nehezen gyűröget be a résen, de aztán kimentem és megtudtam. Egy gyönyörű technikával kivitelezett, vastag újság, tele mocsokkal.
Most csak azt nem tudom, hogy ez az önkormányzat választási kampányának része-e, vagy valami magánkezdeményezés. Valamint arra is kíváncsi lennék, a környékbeli nénik-bácsik ezt is birkaként fogják-e tűrni, mint évtizedek óta itt annyi mindent, vagy legalább telefonrohamot intéznek az illetékesek ellen.
Én mindenesetre most rálépek a neten a helyi újság honlapjára, felveszem velük a kapcsolatot és megkérdezem, tudnak-e arról, milyen árukapcsolással jut el a polgárokhoz a lapjuk. Mert ugyan nem akarok itteni lokálpatrióta lenni erre a kis időre, de ennyivel tartozom magamnak. Ami sok, az sok.

Kiküldték a csekket a kommunális adóról. Eddig rendben is van (mondjuk, nincs rendben, mert senkinek fogalma sincs, mire megy ez a pénz, amit tőlünk évente beszednek, látszata ugyanis semmi ...), viszont kiküldték ugyanide annak a csekkjét is, akié sok évvel ezelőtt volt ez az ingatlan. Már én sem tőle vettem, közben volt még egy harmadik tulajdonos is. Akkor most csak az a kérdés, hogy a tisztelt önkormányzatnak nem tűnik fel, hogy egy címre két határozatot, csekket, mifenét küldenek? Vagy úgy képzelik, hogy egy ingatlan után ketten fogják beküldeni a pénzt? "Ügyes!" - mondaná Kohn bácsi a régi vicc szerint. Hát, arany pofáim ott az írósztalok mögött, próbálkozni lehet, de sajna, ez most nem jött be.

***********

Erről eszembe jutott, amikor először jártam hivatalos ügyben itt a faluközpontban. Házszámot ugyan tudtam, de valahogy nem láttam sehol kiírva a főtéren, ezért egy szembejövő férfit megkérdeztem, mondaná már meg, hol a földhivatal. "Ott a toronyházban" - mondta és intett a kezével egy irányba. Odanéztem és csak neveltetésemből kifolyólag nem röhögtem el magam, mert nekem arról a szóról, hogy toronyház, minimum az orvosegyetem Nagyvárad téri húszemeletes épülete ugrik be, itt pedig egy öt-hatemeletes dobozházat láttam, tipikusan a 60-70-es évek szocmodern stílusában felhúzva. Igaz, hogy a faluban ez az egyetlen ilyen magas épület, de még hogy toronyház? Mindenki azzal nagyzol, amije van neki, ennek a porfészeknek van egy hatemeletes háza, hát azzal.

***********

A porfészekről pedig eszembe jut a Rokonok (kvízkérdés: miért is épp ez jut eszembe a porfészekről?), pontosabban az, hogy nem értem, mi ez a nagy reklám, miért szervezik ilyen buzgón a diákok látogatását. Annyi ennél sokkal értékesebb (bocsánat, író úr!) irodalmi mű van a magyar irodalomban is, amit megfilmesítve igazán nagy hasznára lehetnének a ifjúságnak, némelyiket, mint tudjuk, meg is filmesítették már, de még egyszer sem láttam, hogy tévében, plakátokon diákelőadásokat, kedvezményeket reklámoztak volna a Kőszívűre, a Háború és békére, a Pacsirtára, a Hannibál tanár úrra, az Egy magyar nábobra, Kárpáthy Zoltánra, Árvácskára és lehetne még folytatni a sort hosszasan. Miért éppen a Rokonok? Nem biztos, hogy nyolcadikosoknak, középiskolásoknak ez a legfontosabb, ami nem maradhat ki az életükből.
(Egyébként nem fog kimaradni, mert középiskolában el kell olvasniuk, legalábbis nekünk még kötelező olvasmány volt. Filmen meg nézzenek valami jobbat. Szerintem.)

Fázom, de nagyon. Közben érzem, hogy jön a meleg a konvektorból, látom, hogy 21 fokot mutat a hőmérő, de én mindezek ellenére fázom. Nem vagyok lázas, nem vagyok beteg, semmi bajom, csak majd' megvesz az Isten hidege.
Az előbb pedig megláttam Myreille blogján a soproni Oroszlán patika képét, ami már látványnak is különleges, hát még ha az embernek azonnal beugranak azok a képek, hangulatok, hangok, amelyeket csak ott, Sopronban tudtam érezni, látni, hallani, sehol másutt, csak ott. Abban a városban, ahol sok utcát még ma is, csukott szemmel is megtalálnék.

Ez most a pillanatnyi kép Malbunban. Olyan, mint egy százéves képeslap. Pedig igazi.

Nesze nekünk tavasz! Odakint süvít a szél, rázza a redőnyt és egyre hidegebb van, már este hatkor ráfagyott a lépcsőre a leesett hó. Egész nap esett, hol amolyan aprószemű, sűrű zuhogással, hol épp csak szállingózva. A farsangnak lassan vége, de a télnek, úgy látszik, még nincs, pedig de jó lenne.