Liechtensteinben megint ekkora hó esett:

Nem tudom, mennyire derült ki rólam, de én egy igazi webkamera-őrült vagyok, ezt vállalom. Majd egyszer eleresztek egy összeállítást erről a témáról is, de most nincs nagy hangulatom semmihez. Tegnapelőtt délután kirámolták az egyik szomszédunkat a megélhetési bűnözők, éppen akkortájt, amikor többedmagammal hazafelé gyalogoltam az állomásról. Nem késő este, nem éjszaka, hanem délután öt és hat között. Azóta azon töröm a fejem, hogy a meglévő négyféle zár mellé milyet tetessek még a bejárati ajtókra, hogy miből szereltessek fel riasztót és egyáltalán jó-e, ha felhívom a figyelmet magamra egy látható riasztóval (mintha csak mutogatnám, hogy innen van mit elvinni, pedig nincs), de főleg azon agyalok, hogy milyen módon szabadulhatnék meg innen. Így nem lehet élni, hogy az ember azzal a szándékkal húzza fel, ereszti le a redőnyt, világít az üvegajtón keresztül és mozog ki-be a házból, hogy lássák: itt vagyunk, nem mentünk el, nem szabad préda a lakás, betörő urak, tessenek másfelé keresgélni! Meg aztán a tapasztalatok alapján elegem van az egész helyi hatóságból, akik szinte soha nem találnak meg egy tolvajt se, valamint a polgárőrségből, akik éjszaka helyett fényes nappal poroszkálnak a kocsijukkal az utcán, aztán a nap hátralevő részében a kocsmában kvaterkáznak. Nekem nincsenek személyiségi jogaim, legalább annyi, hogy legyen egy hely a világban, ahol nyugodtan, félelem nélkül élhetek?