Malbunban (Liechtenstein) valami készül, nézzük csak meg közelebbről ...
Aha, Szilveszter van, esemény van, színpad építve, vetítőkocsi odagurulva ...
Ebből a kocsiból jön a technika, gyülekezik a közönség. Boldog új évet, Malbun!
Nem bírom nézni az emberi szenvedést, se filmen, se a valóságban, én vagyok az, aki elfordulok a villamoson ülve, ha baleseti helyszín mellett haladunk el, hogy még véletlenül se lássak semmit. Nem nézek oda, ha a híradóban éppen azt mutatják, hogyan vágják ki a tűzoltók az autóroncsban rekedt sérültet. Nem mennék oda semmilyen szerencsétlenség színhelyére nézelődni, mint azt a katasztrófaturisták teszik, és nem szoktam az interneten az előre jelzett "sokkoló képek", "megdöbbentő fotók" feliratra kattintani. De most képtelen vagyok nem nézni a délkelet-ázsiai katasztrófa képeit, az akkurátusan becsomagolt vagy letakart holttestek végeláthatatlan sorát, a fájdalomtól eltorzult arcú embereket, a szájmaszkos mentőcsapatokat, a rombadőlt vidékeket. Közben hallom, hogy már 115 ezernél is több áldozatról beszélnek. Két nappal ezelőtt, amikor 22 ezernél tartottak, azt hittem, csak afféle túlzás ez, valahogy megsaccolták, ugyan már, az lehetetlen, majd úgyis kiderül, hogy tévedtek. De most már kezdenek egészen pontos számokat hangoztatni és hozzáteszik, hogy ennyi meg ennyi embert már azonosítottak, azaz ott már nincs tévedés, azok az emberek már biztosan nem élnek.
Eközben pedig az is hallatszik, hogy szakemberek szerint az az első hatalmas földrengés kicsit még a Földet is megbillentette pályáján. Nagyon világvége-érzést kelt bennem ez az egész, miközben arra gondolok, mi jön még? És ami már bekövetkezett, azt hogyan fogják kiheverni az emberek, milyen, hozzánk is elérő következményei lesznek? Ez az egy bolygónk van, hová menjünk?
Kockás mai bejegyzéséről jutott eszembe ez a kép: ez az én anyukám az esküvőjük előtt egy évvel, amikor már tudták, hogy ők egy pár. Igen, Bikfic nem jött volna létre, ha nincs ...
Még tartom magam a fogadalmamhoz, miszerint januárig semmi negatívum, de ezt most muszáj ragozni egy kicsit: nagy vihart kavart az egyik társunk lapján egy narancskarika közeli képe, voltak, akik nem azt látták benne, ami, hanem egészen mást. Ez épp olyan, mint hogy hovatovább nem lehet kimondani bizonyos szavakat anélkül, hogy ne keltene sokatmondó pillantásokkal kísért röhögést: kefe, köcsög, muff, répa - hirtelen ezek jutnak eszembe, de van több is. Mindez csak azért, mert "gazdagodott" a jelentésük, de attól, hogy nem használhatjuk őket már az eredeti jelentésükben, a nyelv szegényedik. Szerintem.
És még valamit: könyörgöm, emberek, ne hívjátok a karácsonyt karinak és az ajándékot ajinak!!! Ez a két szép szavunk is felsorakozik a nari, pari, ari, édi, burgi mellé? Ennyire talán nem kellene sietni, arra a pár betűre talán futja az időnkből. Szerintem.
Máris megvan a megfejtés: PetiBá
megtalálta Michelle Wildot nálam, méghozzá abban a bejegyzésben, ahol
Stahl Judit buja pillantását ecseteltem. Gratulálok a győztesnek! (A jutalomról folynak az egyeztető tárgyalások)
Mire vagyunk olyan nagyra magunkkal mi, emberek, hogy így az a nagy eszünk, úgy az a sok tudomány a fejünkben, meg mi majd aztán hú, de elintézzük, legyőzzük a természetet, keresztüllépünk a fizika meg a biológia törvényein, Istent játszunk, birkát, macskát, maholnap embert klónozunk, visszaragasztjuk a jégtáblákat a Déli-sarkhoz. És eközben egyszercsak odalent a mélyben összeütközik két lemez, két kontinens láthatatlan széle és egy pillanat alatt, huss! - Szumátra odébbcsusszan harminc méterrel. A világ hatodik legnagyobb szigete. Mint egy frizbi a Balaton vizén. Majd pedig emeletes ház nagyságú hullámok rohannak a partok felé kétszáz kilométeres sebességgel és a luxusszálló pénzes vendégei ugyanolyan halálfélelemmel menekülnek előlük, mint a halászfalu szegényei.
Akkor mekkorák is vagyunk mi, nagyokos emberek a világmindenséghez képest? Nézzünk fel az égre egy csillagfényes éjszakán és ha felfogjuk, hogy azok a ragyogó pontocskák, amiket most látunk, évmilliókkal ezelőtt volt fények - akkor, akkor talán megértjük.
Jelentem, a csevegőszobánk működik, eddig tudomásom szerint öten jártunk benne és jót beszélgettünk. Kíváncsian várom a további forgalmat, remélem, beválik másoknak is.
Más: főleg Füles kedvéért, de mindenkinek figyelmébe ajánlva idehoztam néhány thaiföldi webkamerát:
http://www.samuicam.com/index.html
A hat óra időeltérést kéretik figyelembe venni, jó szórakozást!