Kockásnál olvastam ma egy bejegyzést és nagyon egyetértek azzal, amit fejteget. Igen, sokfélék és esetenként furcsák vagyunk - legalábbis egymásnak. Tolerancia és tisztelet dolga is, hogy elfogadjuk a többieket olyannak, amilyenek, de nyitottság kérdése is. Vannak, akiket minden zavar, ami eltér a megszokott sémától, értve ez alatt a saját maguk által egyedül üdvözítőnek hitt értékrendet. Vannak aztán olyanok, akiknek legalább ennyire stabil normarendszerük van, de ha látnak egy másfajtát, nem fordítják el a fejüket és megpróbálják megérteni, vagy csodálkoznak rajta, illetve még ezerféleképpen viszonyulhatnak hozzá, mindenesetre nem akarják eleve eltaszítani maguktól.
Igen, itt a blogok sűrűjében tényleg sokfélék vagyunk. Azért olvassuk egymást, mert érdekel bennünket a másik ember, akkor is, ha más, mint mi vagyunk. Például hozzám képest a többiek szinte mindenben mások, sokkal fiatalabbak és az életkörülményeink és életmódunk is nagyon eltér. De ettől még engem érdekel, hogy a blogtársak gyerekei mit mondtak, mit csináltak, örülök, ha feltesznek képeket róluk. Érdekel, hogyan kezeli a komoly munkahelyi konfliktusait valaki és aztán hogyan változtat állást, pedig én, legalábbis ma még nem vagyok ilyen helyzetben. Együttérzek azzal, akinek családi problémái akadnak, figyelem, hogyan oldja meg, hogyan alakítja a családi kapcsolatait. Drukkolok annak, aki kisebb-nagyobb csalódások, szakítások után kitartóan keresi a szerelmet, a szerető társat, mert nem tudja enélkül elképzelni az életét. Nem kizáró ok az sem számomra, ha valaki nagyon más vallású, például eddig három krisnahívő blogger lapját olvasom rendszeresen és nagyon élvezem, mert közelről látok olyasmit, amiről eddig alig tudtam valamit. Olvasok két olyan bloggert is, akik nem is tagadják, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, ez engem nem zavar, ettől még érdekelhet, amiről írnak.
Persze van, akitől az ember "megválik" egy idő után, egyrészt, mert nem olvashatok mindenkit, másrészt, mert van, ami tényleg irritál. Például a trágár beszéd - nem arra gondolok, ha valaki időnként indulatból, vagy stilisztikai eszközként kifakad, hanem amikor minden mondata nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel van tele. Szándékosan provokatívan obszcén, vagy a hétköznapi életben hangosan is így beszél, nem tudom, mindenesetre engem az életben is zavar az ilyen stílus. És megszűntem olvasni az olyan blogot is, amelynek a tulajdonosa nap mint nap taglalja a saját intim életét esetenként naturalista részletezéssel - lelke rajta, írja le, ha akarja, de ez nem tartozik rám és mivel nem szépirodalomról van szó, zavar is.
Ahhoz pedig, hogy valaki a "kedvencek" listájára kerüljön, nem elég, hogy érdekeljen, azért meg kell dolgozni. De nem csak azokat olvasom, akiket felsorolok mint kedvencet, ezzel nyilván más is így van. Nagyon megtisztelőnek érzem, ha valaki például csak nyolc kedvencet sorol fel a lapján, abból is kettőről tudom, hogy rokona, a maradék hat között pedig ott szerénykedik az én blogom is, ez igazán jó érzéssel tölti el pici szívemet.