Milyen érdekes is az ember: a belső látása nem mindig egyezik a valósággal, persze csoda is lenne, ha mindig egyezne. Mitől függ, hogy milyen kép alakul ki valahol itt belül arról, akitől vagy akiről olvasunk? Ma láttam egy képet egy anyukáról és kisfiáról. A kisfiúról már láttam fotókat, de a mamájáról most először, és eddig egészen másnak képzeltem. Elgondolkodtam, vajon mitől képzeltem másnak? Mi alakította ki azt az elképzelt látványt, ami eddig a személyéhez kapcsolódott bennem és aminek - most kiderült - semmi köze sem volt a valósághoz. Az írásai témája, tartalma, a megfogalmazás, vagy mi? Hogyan alakult ki a belső kép, mitől, és miért úgy? Egyáltalán: hogy jövünk mi ahhoz, hogy képeket alakítsunk ki olyanokról, akiket sose láttunk? Így működik valami gépezet az emberben, hogy ha nincs valamiről tapasztalati élménye, azt is képben próbálja megfogni, megfogalmazni, rögzíteni? Úgy látszik, így működünk.