A demenciáról

"A változatos, egyéni kórlefolyás néhány évtől évtizedekig tarthat, és szakaszokra osztható. (A kórfolyamat természetesen jóval az első tünetek megjelenése előtt elkezdődik.)

- Első szakasz (preszimptomatikus demencia):
az enyhe emlékezetzavarnak a beteg még nem tulajdonít jelentőséget, de szociális tevékenységében már rendellenességek jelentkeznek. Megjelennek a személyiségváltozás finom, korai tünetei; a beteg érdeklődése csökken; visszahúzódóbbá

- Második szakasz (incipiens demencia):
feledékenység, koncentrációzavar jellemzi, pl. a beteg hamar elfelejti a neveket, .vásárláshoz listát kell készítenie; tanulási képessége csökken, nehezen találja a megfelelő szavakat. Nehezebben végzi el a komplex mozgássorozatokat; gyakran zavar támad társasági és szociális viselkedésében is. Túlzott fáradékonyság, hangulati deprimáltság is jelentkezhet.

- Harmadik szakasz (definitív demencia):
az emlékezetzavar fokozódik, a közelmúlt eseményeit elfelejti, időben dezorientált, a mindennapi teendők ellátására csaknem képtelen. Gyakran téveszti a szavakat, ismételget, elveszíti a beszélgetés fonalát. Egyre ügyetlenebb lesz, összekeveri az öltözködési sorrendet, segítségre szorul a tisztálkodásban, extrapiramidális tünetek: jelenhetnek meg. Képtelen a számolásra, a pénzügyek kezelésére, viselkedésében súlyos logikai zavarok észlelhetők. Nyugtalan, szorong.

- Negyedik szakasz (súlyos demencia):
az emlékezet súlyos zavarának jelei, a beteg közvetlen környezetében is elveszti tájékozódását, gyakran hozzátartozóit sem ismeri meg, a beszéd összefüggéstelen, a szókincs elszegényedik, a mozgáskészség tovább romlik, ágyhoz kötötté válik; képtelen az önálló táplálkozásra; tisztálkodásra; pszichiátriai tünetek (hallucinációk, depresszió, téveszmék) jelentkeznek

Az egyes betegeknél eltérő mértékben lehet jelen amnesztikus zavar, dysnomia (szótalálási nehézség); vizuospaciális dezorientáció (jobb-bal-tévesztés, öltözködési apraxia, térbeli tájékozódási zavar); téveszmék, személyiségváltozások, illetve mozgászavar. A betegség progressziója nem egyenletes, hirtelen rosszabbodásokat változó időtartamú stagnálás követ."

Így vész el szép lassan egy emberből minden, amitől eddig az a bizonyos volt, akiből csak egy van a világon, "egyedüli példány", a saját személyisége, a megkülönböztető jegyek által meghatározott egyénisége, vagyis ő maga, "az" ember. Nem marad más, mint félelmek, szorongások, kényszercselekvések, rögeszmék, téveszmék, ezekből áll az egész ember és nem tehet róla. Ettől még borzalmas a teher a környezetének és neki magának is, mert annyit felfog, hogy ez mind nagyon is nincs rendben, de nem tehet róla. Azelőtt aktív volt, mozgékony, dolgozott, családot tartott össze, ötletei voltak, problémákat oldott meg, intézte, amit kellett - most pedig egy merő személyiségzavar és nem tudja, reggel van-e vagy este, hétfő van-e vagy kedd, nem tudja, hogy hívják a szomszédasszonyt és állítja, hogy nem tudja, merre van a villanykapcsoló, és nem tehet róla. És ha nem tudja egyedül felvenni a kardigánját, ha a cukorkára azt mondja és hiszi is, hogy tabletta fejfájás ellen, ha tanácstalanul fogja a lekvárosüveget és nem tudja, hogy le kell csavarni a tetejét, nem tehet róla. És igen, a mi fogalmaink szerint önzőnek látszik, mert be van fordulva, be van zárva önmagába, nincs más világ, csak az a belső, az az eltorzult, zavaros világ, ahol a múltbéli jelenetek időnként éles képekben bukkanak elő, de a jelen már nem jelent semmit, más emberek már nem jelentenek semmit, csak az én, az ego marad és annak pillanatnyi igényei - és nem tehet róla.
Ezt a három szót vésse az eszébe, akinek az a - kényszerű vagy vállalt - feladata, hogy demens embert gondozzon. De ha azt hiszi, hogy az ilyen ember bármit is azért mond vagy tesz, mert önző és gonosz, akkor hozzá se fogjon.

Van az úgy, hogy nem bír az ember szó nélkül hagyni valamit. Ez ilyen volt.