Nem tudom, más azonnal rájön-e minden új blog olvasásakor, hogy az író nő-e vagy férfi?Persze a legtöbb naplóíró folyamatosan egyértelművé teszi, mert úgy fejezi ki magát, de most megint belefutottam egybe és képtelen vagyok eldönteni. Nem linkelem ide, nem, nem, mert abból nagy galiba lenne, sértődés, anyázás, miegyéb. Sőt, azt a kettőt se linkelem ide, akiket október óta rendszeresen olvasok, de annak idején több hétbe telt, mire kristálytisztán világos lett számomra a nemük. Lehet mondani, hogy ez nem lényeges, de én nagyon erősen vizuális típus vagyok, muszáj magam előtt látnom azt a valakit, akit olvasok.
Érdekes dolog ez a képszerű gondolkodás. Például sose tudtam hangosan tanulni gyerekkoromban, hiába próbáltak rászoktatni, mert az elvonta a figyelmemet az írott szöveg fényképszerű rögzítésétől. Aztán meg amióta az eszemet tudom, a történelem menetét is valami furcsa térbeli grafikonos ábraszerű képződményként látom magam előtt és amikor valamilyen korszakra vagy eseményre gondolok, ezen az ábrán helyezem el gondolatban, de annyira világosan és részletesen látom ezt a képet, hogy tán még le is tudnám rajzolni, ha egy kicsit összeszedném magam. Az ókorban Krisztus születése idejével indul egy vonal, jön, jön errefelé, rajta sorakoznak a századok, aztán ahogy közeledik a 18. század, ahonnan kezdve már sokkal részletesebben ismerjük/ismerem a történelmet, onnantól már a század vonalán is vannak felosztások: Rákóczi-szabadságharc évei, Bessenyei György és a magyar felvilágosodás, Csokonai, a francia forradalom, Dugonics András, az első magyar regény, aztán megszületik Széchenyi István és jön a 19. század. 1800-tól kezdve még részletesebb a kép,  olyan, mintha egy óra számlapján haladnánk a 12-től tovább egészen a kilences számig és közben rajta van a számlapon Vörösmarty, Arany, Petőfi születése, az Akadémia megalapítása, a reformkor, az első akadémiai helyesírási szabályzat, az 1848-as forradalom, a szabadságharc, a Bach-korszak, aztán a kiegyezés, Buda-Pest-Óbuda egyesítése, Arany János halála, az első villamosvonal, a földalatti építése, a millenniumi kiállítás a Városligetben, aztán a századforduló. 1900-tól pedig megint egy felénk tartó vonalban látom a huszadik századot évtizedekre felosztva, aztán attól kezdve, amikor születtem, már az évek is megjelennek, mert az már az én "történelmem", minden évhez kapcsolódik valami. És itt látszik megint egy századforduló, de attól tartok, ezt a századot már sose látom se óralapnak, se grafikonnak, mert nem lesz honnan visszanéznem rá. De azért eddig is érdekes látvány volt.