Vannak emberek, akik arra születtek, hogy mindig mindent megússzanak. Például minden határidő a körmükre ég, mindent az utolsó pillanatra hagynak, mégse tolják le, nem utasítják el, nem rúgják ki stb. őket, hanem valahogy mindig még éppen sikerül átcsúszniuk, bekerülniük, elfogadtatniuk a saját trehányságukat. Persze ez a vásár is kettőn áll, ahogy a szólás tartja, tehát ha a másik fél - hivatal, személy, főnök, vizsgáztató tanár, stb. - nem lenne nagyvonalú velük, hanem betartatná az eredetileg lefektetett szabályokat, akkor előbb-utóbb rendet tanulnának. Miről jutott ez eszembe? Adva van egy lány, 22 éves, már nem gyerek tehát, legalábbis kellene, hogy az ivarérettség mellett szellemileg is felnőtt módon gondolkodjon, de nem, ez nem megy neki. Soha semmit nem intéz el időben, mindenhez úgy áll hozzá, hogy "majd, ráér..." - aztán amikor elérkezik a határidő, kapkod fűhöz-fához, ugráltatja anyját, testvérét, barátját, mindenkit, aki él és mozog és láss csodát: sikerül befurakodnia még utolsónak, beadni a szükséges papírokat még az utolsó utáni percben, kisírni, hogy fogadják el a jelentkezést, pedig tegnap már lejárt a határidő, és így tovább. Mi az eredmény? Azt látja, hogy így is megy. Minek strapálja magát, ha tizedannyi energiával is mindig célba ér? Felelősség sehol, precizitás sehol, megy ez anélkül is, igaz?
Sok esetben intézményileg is támogatják és mintegy legalizálják a linkséget. Például minden évben felforr az agyam, mikor hallom, hogy az adóbevallás beadásának utolsó napján a nagyobb postahivatalok éjfélig tartanak nyitva. Miért, nagy meglepetésre aznap derül ki, hogy aznap van a határidő? Nem, egész évben tudja mindenki, akit érint, hogy mikor van, egyszerűen nem értem, hogy azon az utolsó napon hogy jön össze annyi ember, aki akkor adja fel a bevallását. És a hivatal még lovat is ad alájuk ezzel a meghosszabbított nyitvatartással. Mert rendben van, közbejöhet valami, persze, de nem a fél országnak! Az nem igaz, hogy nem lehetne előbb kiszámolni, letisztázni, ellenőrizni, feladni. Inkább utolsó nap megkeresni azt a bizonyos nagyobb postahivatalt és este órákig sorbanállni?
Ez most akkor általános emberi linkség vagy magyar betegség?