Én nem tudom, tán nem látszik rajtam, hogy elég nagylány vagyok már? Miért formál jogot bárki arra, hogy belenyúljon az életembe? Helyettem gondolkodik, szervezkedik, érdeklődik, eldönti, mi a jó nekem, miközben fogalma sincs róla, és megsértődik, ha nem örülök?! Több évtizedes jó viszonyt, a közte és köztem lévő barátságot teszi kockára azzal, hogy nem tartja tiszteletben az én akaratomat. Hányszor kell mondanom, hogy neee, kösz, ne telefonálj oda, nem kell a telefonszám, mert ezt a megoldás  szerintem nem jó, nem akarok telefonálni, de azért csak lediktálja, aztán amikor később kiderül, hogy nem vettem fel a kapcsolatot az általa felderített illetékes személlyel, akkor vérig van sértve és közli, hogy ő ezentúl nem is segít már senkinek, pedig mennyit telefonálgatott ezügyben (amit senki sem kért tőle, sőt ...), ő csak jót akart, de intézzem, ahogy jónak látom, stb. Persze, úgy is fogom intézni, ahogy én jónak látom, ezt kellett volna felfognia már az elején és nem erőszakoskodni, mert ez az én életem, az én mérlegelésem, az én döntésem és én fogom megbánni is, ha eleve hibásnak látszó útra lépek csak azért, hogy valakit meg ne bántsak.
Ments meg engem, Uram, a rámtelepedőktől, a jószándékból erőszakoskodóktól, az erőszakkal segítőktől!