Politika, vagy nem is az ...

Nem örülnék, ha az lenne a köztársasági elnök, akit ma jelölt a pártja. Sz. K.-ról nekem két kép ötlik fel: az egyik, amikor a parlamenti ülést néhány, a karzatról csendben röpcédulákat szóró fiatal zavarta meg és ő ijedtében csak a példátlan jelzőt tudta ismételgetni. De a másik sokkal nyomasztóbb: az elmúlt Karácsonykor az egyik gyermekkórházban jótékonysági műsort rendezett a közszolgálati tévé és ő is megjelent mint vendég. Minden, amit abban a néhány percben tett, mondott, ahogy viselkedett, szóval minden nélkülözött bármifajta érzelmet. Teljesen fád, monoton hangon beszélt, mint egy darab fa, úgy ült le a gyerekek közé, mintha egyáltalán nem érintette volna meg sem a hely, sem a gyerekek sorsa, állapota, egyáltalán semmi, ami körülvette. Számomra megdöbbentő volt és tényleg nem értettem, hogy egy nő hogyan tud ennyire közömbösen viselkedni gyerekek, ráadásul beteg gyerekek között. De ha, tegyük fel, csak zavarban volt, vagy a hely feszélyezte, az is baj, mert egy közszereplő, méghozzá nem is akármilyen pozícióban lévő közszereplő ne legyen zavarban és viselkedjen a helyhez és alkalomhoz illően. Például látsszon valami belülről jövő szeretet, kedvesség az arcán, ha gyerekek közé kerül.
Szóval, nem tudok sokat Sz.K.-ról, de az a kevés sem szól a javára.