Talán az lenne a legjobb, ha ma már semmihez se nyúlnék és megpróbálnám baj nélkül átvészelni, ami a napból még hátravan. Volt itt már minden, villanyóra levágása, villanyszerelés, de a csúcs az volt, amikor a nagy műgonddal összepepecselt, fűszerezett, megfőzött, isteni illatokat árasztó zöldségeket krémleves készítése céljából átturmixoltam, majd a következő pillanatban - megfeledkezve arról, hogy ott megy a drót - a turmixgépet lerántottam és egész tartalmát a konyha kövére és egyéb járulékos elemekre, úgy mint: szék, párna - rádöntöttem. Miközben a romokat igyekeztem eltüntetni, nyolcvanszor felmostam, párnát kimostam, asztalt, széket takarítottam, szóval eközben először arra gondoltam, hogy akkor most egy tíz perc alatt elkészülő zacskós leves lesz a büntetés, de aztán megembereltem magam és azt mondtam: na nem, zöldségkrémlevest akartam, az is lesz. És másodszorra tényleg az lett. Naggggyon fiiiinom zöldségkrémleves. Mert megérdemlem.
Ebben csak az az érdekes, hogy egyáltalán nem jellemző rám ez a fajta széllelbélelt magatartás, sőt. Azt hiszem, fáradt vagyok, nagyon.