Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébreszd fel a magyar népet!

Így olvasva nem is olyan borzasztó. Sőt, ha valaki ismeri a dallamát, azzal együtt elég jól is hangzik (nem hiába, a zenéjét Kadosa Pál szerezte). Csak aki végigélte azokat az éveket, amikor a csapból is ez folyt, annak jelent egészen mást.
Semmi köze ugyan a május elsejéhez, de erről eszembe jutott, hogy mi folyt még a csapból, amikor én még kislány voltam: hát a munkásőrinduló! Minden reggel legalább egyszer lejátszották a Kossuth Rádióban (a Vörös Csepellel együtt), úgyhogy a reggelinkhez úgy hozzátartozott, mint a kakaó. Csoda, hogy egy életre megjegyeztem? Valahogy így szólt - de ezt tényleg csak erős idegzetűeknek és csakis nagykorú felügyelete mellett ajánlom!

Munkásőrnek egy baja - így van ez,
Mért nincs három élete, élete:
Egyiket a Pártnak adja,
Másikat a párja kapja,
Harmadikkal egy a fegyvere,
Hej!

(Dallammal együtt letölthető innen, egyéb csemegékkel együtt.)

Azért kész csoda, hogy az én nemzedékem viszonylag - mondom: viszonylag - normális maradt mindezek ellenére, nem?