Érdekes, hogy mennyire szeretem ezt a blogot olvasni, pedig annyira arról szól, ahogyan én nem szeretnék élni. Adva van egy fiatal építész-belsőépítész házaspár, akik végre megtalálván álmaik telkét Zebegényben, építkeznek, leginkább a két kezük munkájával, időnként segítséggel. A blogban pontosan dokumentálják a házuk, telkük, környezetük fokozatos kialakításának folyamatát, küzdelmüket a hely adottságaival, az elképzeléseket, a problémák megoldását, mindent, amin keresztülmennek azért, hogy lassan olyan legyen az otthonuk, amilyennek szeretnék.
Benne élnek a természetben. A telek nagy, körülötte mező, erdő, fák, bokrok, állatok, akikkel együtt kell élniük, mondom, minden, amitől én egy nap alatt elmenekülnék. És mégis nagyon élvezem, amikor olvasom őket és drukkolok nekik, hogy lassan minden a helyére kerüljön.