Miért olyan nehéz néha valakitől szívességet elfogadni? Nem kértem, felajánlotta, eleinte nem akartam, nem mintha nem lett volna szükségem rá, de csak az pörgött az agyamban, hogy ezt nem, nem lehet, aztán addig mondta, hogy mégis ... És máris megcsinálta, ami nagyon jól jött nekem, de azóta mocsok rossz kedvem van és tudom, hogy ettől. Normális ez?
Utálok bárkinek lekötelezettje lenni. Úgy érzem, kevesebb leszek tőle. Ami persze marhaság, de elég, ha én úgy érzem.
Ennyit erről. Aztán egyszer majd eltöprengek a segítségnyújtás mikéntjéről is. Mármint hogy hogyan nem szabad segíteni. Mert arról van aztán rengeteg sok naaagy-naaagy tapasztalatom! Ajjaj.