Amikor a szomszédék bernáthegyi-méretű kutyája áttörte-zúzta magát a kerítésen és lobogó fülekkel iramodott felém, aki a lépcső tetején állva minden eredmény nélkül kiabáltam rá, hogy visszafordítsam, - na, akkor bevillant lelki szemeim előtt Jean Reno, amint a Godzillában fapofával azt mondja: „Alighanem futhatnánk is ...”  - de csak mert annyira vizuális típus vagyok, hogy az már néha fáj ...jeanreno.jpg
*az esetleges aggódóknak: jól vagyok, sikerült beugranom az ajtón, még mielőtt odaért volna :-)